FIRTOS ÉS TARTOD

A világ teremtése után, amikor a föld színéről lefolydogált a tenger vize, a fellegek közül egy gyönyörű szép tündérkisasszony szállott le Firtos hegy tetejére. Vele szállt le sok-sok tündérleány, s ott mindjárt el is határozták, hogy várat építenek. A tündér-királykisasszonynak Firtos volt a neve. De volt még egy leánytestvére, Tartod nevű, aki igen-igen gonosz teremtés volt: irigykedett Firtosra, merthogy Firtos sokkal szebb volt, mint ő.

Alig kezdtek a várépítésbe, mondta Tartod:

- Hiába fáradtok, én még ma éjfélig sokkal szebb várat építek, mint ti. Mégpedig a te várad fundamentumkövére építem a várat, akár tetszik neked, Firtos, akár nem.

Nevetett Firtos ezen a beszéden, nevettek a tündérek is, és aztán serényen munkának láttak. Tartod pedig hazament a Tartod nevű hegyre, onnan nézte a tündérek munkáját, s csak azt várta, hogy elkészüljenek; nosza, átrepült tündéreivel a Firtos hegyre, kifeszítették a vár fundamentumkövét, nagy hirtelen kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod hegye felé. Ám amikor éppen Korond fölé érkeztek, a kakasok éjfélt kukorékoltak, s ebben a pillanatban a vasrúd kettétörött, a kő leesett Korond vízébe. Most is ott van a lyukas kő. Amikor a kő leesett, összeomlott Tartod vára is. Híre-pora sem maradt.