BOLONDOS GYURKA

Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, kidőlt kemencének bedőlt oldalában - volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három nagy legényfia s egy bikája. Nem is hagyott egyebet rájuk, amikor meghalt, csak ezt a bikát s egy kötelet. A három legény, még el sem torolták az apjukat, összeverekedett afelett, hogy melyiké legyen a bika hármuk közül. Amikor aztán istenesen vérbe küpülték egymást, abban egyeztek meg, hogy építenek hárman három pajtát, a bikát eleresztik, s azé lesz, akinek a pajtájába fut.

Hej, épít a két idősebb legény olyan pajtát, hogy a király is ellakhatott volna benne, a kisebbik pedig, aki egy kicsit bolondos is volt szegény feje - nem is hívták másként, csak bolondos Gyurkának -, nyírfavesszőből tákolt egy pajtácskát. No, bezzeg kacagott a két idősebb legény, s már előre csúfolódtak Gyurkával, hogy a bikának majd csak több esze lesz, mint neki.

Jól van hát, no! Kieresztik a bikát az udvar közepébe. Rekkentő meleg nap volt, s a szegény bika olyan erősen legyezett a farkával, hogy nem találta helyét. Csak nagyot szökik egyet, megtáncolja magát, s egyenest befut a bolondos Gyurka pajtájába.

No, volt irigykedés! De Gyurka egy kukkot se szólt, kötelet kötött a bika fejére, s elindult vele a vásárra.

Amint mendegélne, az út mellett csak nyikorogni kezd egy odvas fűzfa. Megáll Gyurka, s azt kérdi a fűzfától:

- Talán bizony megvennéd ezt a bikát?

A fűzfa még jobban nyikorgott.

- Adsz érte negyven pengő forintot?

Még erősebben nyikorgott a fűzfa.

- Hát jól van - mondja Gyurka -, látom, hogy most nincs pénzed, majd két hónap múlva erre járok, s akkor fizesd meg.

Azzal megkötötte a bikát a fához, s elment haza.

Kérdik otthon a bátyjai:

- No, te bolond, hol hagytad a bikát?

- Eladtam jó pénzért, negyven pengő forintért.

- Kinek, te világ bolondja?

- Egy fűzfának! Azt mondotta, hogy két hónap múlva meg is fizeti.

Hej, nagyot kacagnak a legények!

- Csak kacagjatok - mondta Gyurka -, megmutatom én, hogy lesz pénz.

Eltelik két hónap, s Gyurka elmegy a fűzfához. Mondja neki:

- Hé, fűzfa! Eljöttem a bika áráért, kitelt a két hónap!

De a fűzfa csak hallgatott; nem fújt a szél most, hát nem is nyikorgott.

- Mit?! Te nem is szólasz? Mindjárt fizesd meg azt a negyven pengő forintot, mert ha nem, rútul jársz!

Bizony, csak nem szólott a fűzfa.

Aj, megmérgelődik Gyurka, fogja a fejszéjét, s olyant döndít a fára, hogy mindjárt kidőlt a gyökeréből. Hát, mit lát a gyökér alatt?! Egy üst aranyat!

- No - mondja Gyurka -, a negyven forintot elviszem az adósságba, a többit interesbe.

Kiemelte az üstöt, hátára vetette, s szépen hazaeregélt. Látják otthon a bátyjai a teméntelen sok aranyat; haj, de csak most fogja el igazán az irigység őket! Össze is súgnak-búgnak éjjel, hogy megölik azt a bolondot, s a pénzből ők majd ketten boldogul élnek. De Gyurka nem aludt, meghallotta, hogy miben mesterkednek a bátyjai, s még jó hajnalban fölkelt, s egyenest a királyhoz ment panaszra.

Bémegy a királyhoz, s elémondja a panaszát, s mindent, hogy s mint történt. Ott volt a királynak a leánya is, akinek az a betegsége volt, hogy semmivel a világon meg nem tudták kacagtatni. Amikor a bolondos Gyurka panaszát hallotta, olyan hangosan elkacagta magát, hogy az egész udvar népe összefutott ijedtében.

- No, te legény - mondta most a király -, én megfogadtam, hogy annak adom a leányomat, aki meg tudja kacagtatni, legyen az akármiféle rendbéli ember fia. Én a szavamat meg is tartom, neked adom a leányomat fele királyságommal, a bátyáidat pedig karóba húzatom.

- Vagy ne, fölséges királyom - mondta a bolondos Gyurka -, talán nem is érdemesek olyan nagyra, fogadja bé inkább béreseknek.

- Hát legyen meg a te akaratod - szólott a király.

Tüstént nagy lakodalmat csaptak, olyant, hogy hét országra szólott, lakodalom után pedig az ifjú pár tojáshéjba kerekedett, a Küküllőn leereszkedett. Holnap legyenek a ti vendégetek!