5. Viktória megismerkedik Toleranciával

 

Viktória mindenre elszántan megragadta a híd korlátját; bizonyos volt abban, hogy egyetlen lendülettel képes lesz átvetnie magát a korlát fölött; tornában mindig is az iskola legjobbjai közé tartozott.

Ekkor azonban valami különös dolog történt: hirtelen sűrű köd vagy füst keletkezett körülötte, amely teljesen beburkolta és mintha vissza is fogta volna: Viktória lendülete megtört; megbabonázva állt és csak bámulta a kavargó füstöt.

Egyszercsak a füst jellege kezdett megváltozni: összehúzódott, egyre sűrűbb lett, lassanként szilárd alakot öltött és végül egy leány alakja bontakozott ki Viktória bámuló szeme előtt.

Viktória csak nézte a jelenést és nem tudta, mit csodáljon jobban: a leány tündöklő ruháját, vagy tündöklő orcáját, melyben égszínkék szemek világítottak, és amelyet aranyszőke fürtök kereteztek; közben pedig azon tűnődött, hogyan is lehet füstből ilyen szépet kifaragni. Akkor a füstből lett leány megszólalt.

- Légy üdvözölve, Viktória. Az én nevem Tolerancia, azaz Türelem, és Tündérország királyának leánya vagyok.

Viktória a kezét nyújtotta.

- Szia. Csodaszép a neved, csodaszép vagy magad is.

- Köszönöm. Fontos küldetést teljesítek, midőn most megjelentem előtted, ó Viktória. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy az én feladatom a kis-, és nagylányok sorsának figyelemmel kísérése és válságos helyzetekben a közbelépés.

- Akkor már értem, miért hívnak Toleranciának.

A tündér elmosolyodott.

- Valóban, sok türelem szükséges a leányokhoz, de ez jelenleg mellékes. Bizonyára tudod azt, hogy a te neved jelentése Győzelem, vagy még inkább az, hogy Győztes; ám te most olyan tettre készülsz, mely nem méltó nevedhez. Mostani küldetésem lényege az, hogy megóvjalak téged ettől az elhamarkodott cselekedettől. Nem, ne szólj semmit, mindent tudok rólad.

- Akkor pedig azt is tudod - felelte Viktória - hogy előttem bezárult a jövő.

Tolerancia pedig így válaszolt.

 

"Jövőm bezárult" hallom ajkadról a panaszt;

Ám én azért jöttem, hogy ismét kinyissam azt.

Nem üres kézzel jöttem: hoztam ajándokot;

S a férfiaknak egy büszke lányparancsnokot.

Férfiak tisztelnek, ha tiszteled a nőket;

Csak hűséges legyél, csak el ne áruld őket.

S kit ünnepel a nagyvilág minden lánya és fia

Az te vagy, vidáman vágtató, vitéz Viktória

 

Ezután Tolerancia kiválasztott hajzatából egy csillogó szálat és kitépte.

- Tépj ki te is egy szálat a hajadból, Viktória.

Viktória nem értette, minek az, de nem kérdezősködött; kiválasztott a fejét borító dús, gesztenyebarna hajsátorból egy hosszú szálat, és kitépte; közben azon tépelődött, hogy gyakran szokta-e a tündérleány a hajzatát tépkedni, és vajjon kinőnek-e újból a kitépett hajszálak? Bizonyára kinőnek, döntötte el végül, hiszen különben már kopasznak kéne lennie.

Ezalatt Tolerancia a két hajszálat gyűrűvé fonta össze és felhúzta Viktória ujjára.

- Most pedig három dolgot véss jól az eszedbe, ó Viktória. Először: ne beszélj senkinek az ajándékomról, másodszor: mértékletesen élj vele, és harmadszor: ne használd rossz, nemtelen célra adományomat, mert különben elveszíted azt, és a világ gúnyosan fog kacagni rajtad.

Rámosolygott Viktóriára és folytatta.

- Most pedig legelső dolgod az legyen, hogy utazz el Párizsba, a többit majd meglátod. Légy nagyon boldog, Viktória.

Azzal a tündérleány egyik kezének hüvelyk-, és mutatóujjával megfogta másik kezének gyűrűsujját és úgy tett, mintha egy gyűrűt forgatott volna el, majd visszaváltozott füstté és eltűnt az éj sötétjében.