Viktória
átadta a fegyvereket Hildának.
Mónika odaszaladt hozzájuk.
- Hogy csináltad ezt?
- Igen, hogy csinálta ezt,
kisasszony? - kérdezte kíváncsian Hilda is.
Viktória nem tudta, mit
válaszoljon, a gyűrűről nem beszélhetett, ezért más irányba
terelte a szót.
- Csak nem fogsz
kisasszonyozni engem, hiszen majdnem egykorúak vagyunk. -
Kezet nyújtott Hildának. - Viktória vagyok.
- Hilda. Várj egy percig
Viktória, rögtön jövök, csak beviszem ezeket Charlesnek.
Egy perc múlva valóban
visszatért egy férfivel együtt.
- Viktória kisasszony? Hilda
kisasszony azt állítja, hogy maga fegyverezte le a
géprablókat.
- Maga a repülőgép kapitánya,
uram?
- Bocsánat, igen, ne
haragudjon, az események kissé megzavartak, engedje meg, hogy
bemutatkozzam: Charles Leblanc vagyok, a repülőgép
parancsnoka.
- Nos hát igen, én vettem el
ezektől az izéktől a géppisztolyokat.
- Dehát hogyan?
- Hát úgy, hogy kivettem a
kezükből - azután Charles kétkedő mosolyát látva, hozzátette -
miért, nem úgy kell?
Charles a géprablókra nézett;
egyikük a ki nem mondott kérdésre így felelt.
- Igen, így volt, kivette a
kezemből, közben mondott is valamit, amit nem értettem, nagyon
gyorsan mondta, de mire kimondta, már a kezében is volt a
fegyver. Boszorkány ez, nem is lehetett látni a mozdulatát. -
A géprabló szent borzadállyal pillantott Viktóriára.
Charles ezután érintkezésbe
lépett az orly-i repülőtérrel és lelkendezve közölte, hogy a
géprablásnak vége, a géprablókat lefegyverezték; azt azonban
nem merte elárulni, hogy mindezt egy kislány tette.
