Másnap
délután a magyar csapat a németekkel mérkőzött, s e mérkőzés
tétje a legjobb négy közé jutás volt.
Karcsi bácsi úgy határozott,
hogy Viktóriát a kapus posztjára állítja. Döntését így
indokolta.
- Nem engedhetem Viktóriát a
mezőnybe, még védőnek sem, nemhogy csatárnak. A mérkőzés során
sokminden megeshet és meg is esik. Viszont ha Viktória a
kapuban áll, akkor egyrészt sokkal kevésbbé van kitéve sérülés
veszélyének, másrészt pedig, nem kaphatunk gólt, Viktória
mindent ki fog védeni. A többiek főleg a támadással
törődjenek, kilenc emberrel támadunk, csak Laci marad hátul.
Elkezdődött a mérkőzés. A
németek rengeteg gólhelyzetet dolgoztak ki, tizenegyeshez is
jutottak, de Viktória minden labdát kivédett; miután azonban a
magyar mezőnyjátékosok sem tudtak gólt elérni, hosszabbításra
került sor, de ez sem hozott gólt, tehát végül is a tizenegyes
rúgásokra maradt a továbbjutás eldöntése.
Mindkét csapat öt-öt
tizenegyest rúghat; Viktória az első hármat kivédte, de ezzel
még nem volt vége, mert a német kapus is védett egyet a
magyarok három rúgásából; amikor azonban Viktória a negyediket
is védte, nem volt tovább: a magyar csapat bejutott a négy
közé.
Karcsi bácsi a mérkőzés után
megjegyezte.
- Nem egészen így képzeltem
el, de most már mindegy, fő az, hogy továbbjutottunk.
A döntőbe jutásért az argentin
csapattal kellett megmérkőzniük. Viktória persze ismét a
kapuban állt, és szinte szóról-szóra minden úgy történt, mint
a németek elleni meccsen: végül itt is a tizenegyesrúgások
döntötték el a küzdelmet a magyar csapat javára.
