Amikor
az orly-i repülőtéren leszálltak a betonra, már várta őket a
hamarjában mozgósított terroristaellenes csoport; meg is
rohanták volna a gépet, Charles azonban nem engedte őket a
fedélzetre.
Viktória és Charles kísérte a
repülőgéphez vontatott lépcsőre a géprablókat. A
terroristaellenes osztag fegyveresei átvették a géprablókat;
vezetőjük Charleshez fordult.
- Hogyan sikerült
lefegyverezni őket?
- Kérdezzék meg Viktóriát.
Kétkedő mosoly fogadta a
választ.
- Ezt a kislányt???
A parancsnok enyhén dühbejött.
- Márpedig ő fegyverezte le
őket. Nézze csak meg kérem, hogy félnek tőle ezek az emberek.
Valóban, a géprablók szorongva
néztek Viktóriára, és azon igyekeztek, hogy minél távolabb
kerüljenek tőle. Azért Nándi bácsi búcsúzóul még odasziszegte
Viktóriának.
- Még találkozunk, de akkor
jaj neked!
Még javában tartott az
éjszaka, ez azonban nem tartotta vissza a televízió-, rádió-,
és hírlap-tudósítókat, akik őrjöngve próbáltak Viktória
közelébe kerülni. Hát hogyne: egy törékeny kislány, aki
elbánik négy felfegyverzett géprablóval: kell ennél nagyobb
szenzáció?
Amikor végre a riporterek
eltávoztak, a repülőtér igazgatójának szobájában folytatódott
Viktória ünneplése. Megjelent a párizsi magyar nagykövet, meg
a francia kormány szóvivője, meg egyéb hivatalos
személyiségek, és végül ott volt még valaki, aki utasként vett
részt a repülőgépkalandban.
Amikor elhangzottak a
hivatalos ünneplő beszédek, ez a valaki odafordult
Viktóriához.
- Kedves Viktória, ha
megengedi, hogy így szólítsam, hadd mutatkozzam be: Christine
Lenoir vagyok, az Excelsior szállodalánc alelnöke; szabad
ideutazásának célja felől érdeklődnöm?
- Turistaúton vagyok,
asszonyom.
- Ó nem, semmi asszonyom,
Christine a nevem.
- Igen, Christine.
- Nem veszi tolakodásnak
Viktória, ha megkérdezem, melyik szállodában foglaltatott
szobát? - hangzott a következő kérdés.
- Az igazat megvallva, sehol
sem.
- Nahát, ez nagyszerű: akkor
megtiszteltetésnek venném, kedves Viktória, ha vendégül
láthatnám egyik szállodánkban; a Hotel de Paris megfelelne?
Viktória a megnevezett
szállodáról csak annyit tudott, hogy az Párizs egyik
legelőkelőbb (és ennek folytán persze egyik legdrágább)
szállodája; és hamarjában nem tudta kitalálni, milyen
szavakkal utasítsa vissza az ajánlatot, hiszen pénztelensége
miatt el nem fogadhatja. Percnyi habozás után az egyenes
beszéd mellett döntött.
- Nagyon kedves magától,
Christine, de az a szálloda nekem túl drága.
- Hát csak ez a baj? -
nevetett Christine - a szálloda természetesen díjmentesen
látja vendégül, kedves Viktória.
- Dehát ezt nem fogadhatom el.
- Nagyon kérem, ne utasítson
vissza. Lássa, ezzel nem én teszek szívességet magának, hanem
maga nekem; hiszen óriási reklám a szállodának, hogy a nap
hősét vendégei közt tudhatja.
Viktória rápillantott
Mónikára, majd Hildára is; Christine kitalálta a gondolatát.
- A meghívás természetesen a
barátnőire is vonatkozik, a kiszemelt lakosztály éppen
háromszemélyes.
