Viktória
és Mónika első ellenfele egy francia páros volt, akiknek nem
sok esélyük volt jó helyezésre, ám - tekintve Viktória
gyakorlatlanságát - még így is biztos győztesnek látszottak.
Az első szettet meg is nyerték, ám az ezután következő két
szett már Mónikáéké volt, akik így bejutottak a második
fordulóba, ahol német kislányokkal kellett játszaniuk, s akik
akár az első helyezésre is számíthattak; Mónika bánatosan
mondta Viktóriának.
- Ez lesz a búcsúmérkőzésünk.
Mónika szomorúsága főleg abból
származott, hogy az egyesek mezőnyében az első fordulóban a
verseny esélyesét kapta ellenfelül, ki is kapott tőle, és ha
most a párosban is kiesik, utazhat haza.
Azonban nem estek ki; és a
hírközlő szervek lelkendezve dicsérték Viktória játékát,
kiemelték védhetetlen adogatásait és azt, hogy mellette elütni
nem lehetett, az utolérhetetlen labdákat is utolérte; viszont
az ő labdáit nem lehetett visszaadni; mindezzel a
kétségbeesésbe kergette ellenfeleit, akik a végére teljesen
össze is omlottak.
Még néhány mérkőzés, s
egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy a döntőben
vannak; és ez nem egyedül Viktórián múlt, nem, mert Mónika
maga is - fellelkesedve párjának fantasztikus játékán -
kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így a döntő esélyese
egyszeriben a magyar páros lett.
Ezen a napon kifizették
Viktóriának a hatvanezer frank részvételi díjat, azazhogy az ő
nevében átutalták a pénzt Ildikónak.
Közben Hildának repülnie
kellett, de jelezte, hogy a döntőre ismét Párizsban lesz.
A leányok pedig a döntő előtti
estét azzal töltötték, hogy a focivilág-bajnokság lyoni
csoportjának befejező mérkőzését nézték a tévén.
Mónika rajongott a
labdarúgásért, amikor tehette, megnézte a világbajnokság
mérkőzéseit, Viktória meg korábban még bele is kóstolt a
fociba, az iskolai leánycsapatban játszott néhányszor.
Ebben csoportban szerepelt,
azaz, ahogy azt Mónika kifejezte "szerepelt le" a magyar
válogatott.
- Három mérkőzésből két
döntetlen, és egy vereség, ennek én a betege vagyok -
sopánkodott Mónika - holnap utazhatnak haza a legények.
Valóban, a magyar focicsapat
az előző mérkőzések során kikapott a belgáktól, (igaz, csak
egy-nullára), míg a skótokkal és a lettekkel egyaránt
gólnélküli döntetlent ért el.
- Ilyen kevés gól egyik
csoportban sem esett.
Tényleg, a belgák a letteket
csak kettő-nullára győzték le, a skót-lett meccsen nem esett
gól; a kérdés már csak az volt, mi lesz az aznapi belga-skót
mérkőzésen.
Az lett, hogy a belgák két
gólt rúgtak, és egyet sem kaptak.
Késő este volt már, mire vége
lett a mérkőzésnek, Mónika ásított egyet.
- Na, ennek is vége.
- Te - szólalt meg Viktória -
van egy jó hírem.
- Igen, és mi?
- A magyar válogatott
továbbjutott!
- Most ugratsz? Két ponttal és
negatív gólkülönbséggel?
- Igen, azzal. Gyere, nézd meg
a tabellát.
Mónika hitetlenkedve szemlélte
a Viktória által hevenyészve összeállított eredménytáblázatot,
de arca lassanként felderült; mert a sors szeszélye folytán
még ilyen gyenge teljesítménnyel is másodikok tudtak lenni a
belga csapat mögött, hiszen a másik két csapat gólkülönbsége
még az övéknél is rosszabb volt, s így valóban bejutottak a
nyolcaddöntőbe. Ami már Párizsban lesz.
