Viktória
egyelőre nem sokat értett abból, amit hallott, de azért
körüljárta a házat, a lányok álmélkodva és boldogan zsibongtak
körülötte.
- Most pedig, kedves Frédi,
beszélj.
- Mit, kedves Viktória?
- Hát először is, ki állította
helyre a házat és kinek a megbízásából?
- Az én építővállalatom és
Feri megbízásából.
- Miért nekem akarod átadni az
elkészült házat?
- Jó kérdés! Hiszen a tiéd!
- Az enyém? Hiszen én
lemondtam róla.
- Igen-igen, de az nem olyan
egyszerű, nem fogadták el a lemondást.
- Nem???
- Nem bizony. Viszont Feri
elintézte, hogy elengedjék az öröklési illetéket, meg a te
nevedben beperelte a biztosítótársaságot, pontosabban
megfenyegette őket, hogy te perre viszed a dolgot.
- Na és?
- Ez persze üres fenyegetés
volt csupán, hiszen a te aláírásod nélkül a pert nem lehetett
volna megindítani, de azért arra elég volt, hogy a biztosító
leüljön tárgyalni. Végül is elismerték a kárigény jogosságát,
s az a megállapodás született, hogy a ház helyreállítási
költségeit megtérítik - közölte Frédi.
Azután még hozzátette.
- Azt hiszem, a te hírneved is
hozzájárult ehhez, veled pereskedni nagyon ízléstelen lett
volna.
- S mindezt Feri intézte el?
- Hát persze.
- Nem is olyan rossz fiú ez a
Feri - állapította meg Hilda.
Viktória töprengett.
- Te Frédi, a ház pontosan
ugyanolyan, mint a robbanás előtt; hogyan tudtátok ezt
megcsinálni? Hiszen az eredeti tervek a robbanáskor
megsemmisültek.
- Tévedsz, nem semmisültek
meg. Jelentkezett ugyanis egy lány és hozta a terveket. -
Frédi elmerengett egy percre. - Csodaszép lány volt és csuda
okos is amellett.
- Aranyszőke hajú? - kérdezte
Viktória.
- Igen, honnan tudod?
- Meg égszínkék szemű?
- Igen, égszínkék, világító
szemek, talán ismered őt?
- A neve?
- Furcsa, idegen hangzású...
- Tolerancia netán?
- Az, az; szóval ismered őt.
Tudod, hol lakik?
- Persze.
Frédi nagyon megörült.
- Igen, hol?
- Tündérországban.
Frédi öröme lelohadt.
- Igen, sejtettem, hogy
tündér. Kár, mert nagy szükségem lenne rá. Képzeld, nem
lehetett tetőcserepet kapni, itt álltunk, minden készen volt
már, csak a tető hiányzott még, és akkor megjelent Tolerancia
egy teherautó-rakomány tetőcseréppel, de úgy képzeld ám, hogy
pontosan annyi darabot hozott, amennyi kellett, eggyel sem
volt se kevesebb, se több; és most már azt is értem, hogy
miért.
- Tehát Tolerancia még ebben
is segített. Hát akkor, minden rendben van, a házat átveszem.
Viktória aláírta az átvételi
elismervényt.
- Majdnem elfeledtem, egy
levelet kell átadnom neked - mondta Frédi és egy borítékot
nyújtott át Viktóriának.
- Na, lányok, menjünk be,
nézzünk körül benn is - javasolta Lidia és beterelte a
lányokat a házba, Frédi is utánukment.
Viktória pedig leült a kerti
padra és felbontotta a levelet.
