Ilyet
se láttak még széles Tündérországban: Tolerancia
király-kisasszonyt magához hívatta felséges papája, aki az
emberek előtt leginkább Csudadoktor néven ismeretes.
Tolerancia késlekedés nélkül
megjelent királyapja színe előtt.
- Mi a gond, apuci?
Mivel tudjuk, hogy Tolerancia
valóságos művésze a szertartásos és választékosan udvarias
beszédmódnak, joggal elcsodálkozhatunk fenti megnyilatkozásán;
más esetben a Csudadoktor sem hagyta volna bíráló szó nélkül
ezt a keresetlen megszólítást, ám ez alkalommal - mivel
éppenhogy leánya kedélyállapota érdekelte - ezt is a kizökkent
lelki egyensúly jelének tekintette.
- Legyen szabad megemlítenem
fenséges leányom, hogy olyan szóbeszéd járja, mintha fenséged
a minap elvesztette volna türelmét egy földi leányzóval
szemben. Nem szeretnék alkalmatlankodni, de mégis érdekelne
fenséged véleménye ebben a tárgyban.
- Na, már csak éppen az
hiányzott, hogy még te is bosszants azzal a fruskával, nagyon
elegem van már belőle.
- Engedd meg fenséges leányom,
hogy emlékeztesselek arra, miszerint éppen te vagy a nagy
kislányok és a kis nagylányok pártfogója, valamint arra is,
hogy legnevezetesebb tulajdonságod - miként az nevedből is
kitűnik - a türelem, és e két tény egybevetése után nem győzök
csodálkozni azon...
Tolerancia türelmetlenül
toppantott egyet ballábával.
- Apu, hagyd már abba, és ha
csak erről akartál beszélni velem, ezért ugyan kár volt
strapálnod magad.
Ezekután Tolerancia a
legelemibb udvariasság teljes mellőzésével hátat fordított
királyapjának és peckesen elvonult; a Csudadoktor pedig
annyira elcsodálkozott leánya szokatlan viselkedésén, (meg még
külön a "strapálnod magad" kifejezésen), hogy csak akkor
mondta el a búcsúmondatot, amikor Tolerancia már hallótávolon
kívül járt.
- Béke legyen veled, leányom.
Majd némi gondolkodás után
hozzátette.
- Türelmetlenséged miatt
legyen neved ezentúl Intolerancia.
