Hol kék ikercsillag kering
bolygó körül,
S az örök napfénynek, aki
él, mind örül,
A kék ikercsillag ott immár
nem ragyog.
Jóságom elmúlik, én a
Gonosz vagyok,
A kék ikercsillag galádul
kinevet.
Te kék ikercsillag, te
mentsd meg lelkemet.
Atlanta
elhallgatott, a szoba falai visszatértek; Titusz, mintha
álomból ocsúdott volna, oly kábán nézett körül.
- Tolikám, láttad te is a lila
füvet? Meg a kékszínű fákat?
- Hát persze.
- Na és az a vers? Azt ki
mondta el? Te, vagy pedig Atlanta?
- Bizony nem én, hanem
Atlanta.
- Dehát ez az üzenet roppant
különös; a csillagászathoz nem sokat értek, de annyi biztos,
hogy a bolygó kering a csillagja körül, nem pedig fordítva,
ahogy Atlanta gondolja; na és a többi: a kék ikercsillag nem
ragyog, galádul nevet, és megmenti a lelkét; mi ez?
Tolerancia nevetett és nagyon
szelíden megkérdezte.
- Tehát értelmetlen az üzenet?
- Miért lenne az? Csak rá kell
jönni az értelmére és kész.
- Erről van szó, Titi, és a
megfejtést csakis Atlantiszban találhatod meg. El kell tehát
jutnod Atlantiszba; más lehetőség nincs. Mi tündérek, szívesen
segítenénk rajtuk, de a mi hatalmunk nem terjed túl a Földön,
ezért kell neked odamenned Titikém és ezért kell neked
rendbehozni a házuktáját.
- Figyelj Toli; én szívesen
elmennék, mert ami igaz, igaz, én teljesen belédzúgtam, azaz
mit is beszélek, nem tebeléd, hanem Atlantába, és akkor még
nem is mondtam semmit; csakhogy kettőn áll vásár: mi van, ha
Atlanta nem fog csípni engem?
Tolerancia halványan
mosolygott.
- Titi, igazán lehetne
valamivel több önbizalmad.
- Aszondod? Szóval azt
gondolod Tolikám, hogy lenne esélyem Atlantánál?
- Hát persze, te buta, de nem
is ez a lényeg. Neked küldetésed van, te vagy az, aki
megmentheti Atlantiszt a Gonosztól.
- Jó, jó, értem, csak azt
mondd meg, miért éppen én?
- Hogy miért? Egy: mert
Atlantisz királynőjéhez csak királyfi illik és te királyfi
vagy, hiszen királyi vár tróntermében születtél.
- Tündéri okoskodás.
- Kettő: éppen itt születtél
Budapesten, és három: éppen ezen a napon és órában.
- Nagy kaland, mondhatom.
- Bizony; mert a te születésed
percében, azaz délben, Atlantisz pontosan Budapest fölött az
égbolt legmagasabb pontján lenne látható, ha látható lenne.
- Látható lenne, ha látható
lenne; na Tolikám, ezt jól megmagyaráztad.
Tolerancia ügyet sem vetett
Titusz közbevetésére.
- Négy: beleszerettél
Atlantába!
- Ez igaz; és én meg is
keresném őt; de mondd meg nekem, mi a csudát tudnék én tenni
ott, ahol ti tündérek tehetetlenek vagytok?
- Csak ne légy olyan kishitű,
Titikém; mert hatalmad ezerszeresen túltesz a tündérek
hatalmán.
Gyerekek, ti tudjátok, mi
lehet az a hatalom?
