Elég
az hozzá, hogy Csinoska most nagy gondban volt. Mitévő legyen?
Szembeszállhat-e a Csudadoktorral? Elmenjen-e a királyhoz?
Hiszen ő most Szegényke, a cseléd. Igaz, Szegényke, mint
királykisasszony, megtehetné ezt, csak az a bökkenő, hogy
nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Eszeske börtönben van,
valamint arra sincs, hogy a Csudadoktor juttatta oda. Előbb ki
kell derítenie, hogy pontosan hol is tartják Eszeskét
fogságban.
Ezért azután Csinoska ismét
felkereste Haptákot.
- Hapták, mondj el mindent
Eszeske királyfiról, amit csak tudsz.
Hapták végigmérte Csinoskát.
- Neked?
Haptáknak tökéletesen igaza
volt abban, hogy ugyan mi köze lehetne Szegénykének ahhoz, ami
Eszeskével történik.
- Figyelj szavamra Hapták te,
katonák legkitűnőbbje: én Csinoska királykisasszony
szolgálóleánya és bizalmasa vagyok, és amikor velem beszélsz,
úgy vedd, mintha magával Csinoskával beszélnél, megértetted?
- Uhh, beh nagy szád van,
akkor hiszem majd el, ha Csinoska királykisasszony maga is ezt
mondja.
- Akkor gyere velem,
elvezetlek hozzá.
Azzal kézenfogta Haptákot és
vitte magával Szegényke lakosztályába. Az ajtónálló
megállította őket.
- Szegényke, most nem lehet
bemenni, látogató van benn.
- Akkor hívd ki egy percre
Csinoskát.
- Jó, de addig maradj itt, és
senkit be ne engedj.
Hapták ugyancsak elbámult,
hogy a különben mogorva ajtónálló milyen engedékeny; hát még
mekkorát nézett, amikor a királykisasszony lélekszakadva,
majdnem futva jött ki hozzájuk.
- Mi a pa... - Szegényke azt
akarta kérdezni, mi a parancsod, akkor megpillantotta
Haptákot, még idejében elharapta szavát és ügyesen
megmásította - mi a panaszod, Szegényke?
Csinoska alázatosan kezet
csókolt Szegénykének.
- Fenség, ez itt Hapták, aki
nem akarja elhinni, hogyha velem beszél, az ugyanaz, mintha
fenségeddel beszélne.
- Hát persze, teljesen
ugyanaz, de most gyere be velem, szükségem van rád.
Azzal magával vonszolta
Csinoskát.
Másnap Csinoska ismét
felkereste Haptákot, aki - amikor meglátta Csinoskát - kihúzta
magát és tisztelgett.
- Jó Hapták, folytassuk a
tegnapi beszélgetést. Eszeske még itt van a palotában?
- Itt bizony?
- Börtönbe zárták?
- Igen is, meg nem is.
- Igen is, meg nem is? Hogy
érted ezt, jó vitéz?
- Majd egyszer te is megérted.
- Ne eszeskedj, mondj el
mindent, amit tudsz Eszeskéről.
- Minek?
- Hogy-hogy minek; te, ne
haragíts meg, mert...
- Beszélj vele.
- Kivel???
- Eszéskével.
- Dehát hogyan...
Hapták nem szólt többet, csak
megragadta Csinoska kezét és vitte magával; levezette a
pincébe, gyéren megvilágított folyosókon mentek át, végül egy
rácsos ajtóhoz érkeztek, mely előtt katona állt őrt. Jöttükre
szótlanul kinyitotta a rácsos ajtót. Bementek, ám a cellában
senki sem volt.
Csinoskának hirtelen nagyon
rossz érzése támadt, mintha csapdába esett volna, különösen,
mivel az őrálló becsukta mögöttük a rácsot; ám ekkor Hapták a
cella hátsó falából kiemelt egy téglát, amögött egy fogantyú
tűnt elő, ezt meghúzta, akkor a hátsó fal teljes egészében,
mint egy ajtó elfordult, mögötte egy terem tárult fel. A
teremben többen tartózkodtak, s az első, akit Csinoska
meglátott, az senki más nem volt, mint Eszeske.
Beléptek, a fal bezárult
mögöttük.
Eszeske íróasztalnál ült,
jöttükre felnézett, de nem szólt semmit.
- Uram, ez a leányzó itt
Csinoska királykisasszony szolgálóleánya, a neve Szegényke.
Eszeske nem szólt, csak
bólintott.
- Fenség - kezdte Csinoska -
Csinoska királykisasszony kisírta utánad a szemét, annyira
búsult utánad. Meséld el mi történt veled, hogy kerültél ide.
Akkor Eszeske intett
Haptáknak, az oda lépett hozzá, súgott valamit a fülébe.
- Uram kívánsága az, hogy
hagyjuk őt magára, igen sok dolga van, de mindent, amit tudni
akarsz, én elmondom neked.
