Csinoska
három napig egyfolytában sírt amiatt, hogy Eszeske búcsú
nélkül eltávozott; a negyedik napon erősen elgondolkodott és
végül is arra jutott, hogy Eszeskének valami rettenetesen nagy
oka lehetett arra, hogy lóhalálában, búcsú nélkül távozzon, és
ebben meg kell nyugodnia. Ezután számbavette, mi is történt
annakelőtte, hogy Eszeske eltűnt volna; és felidézte azt a
beszélgetést kettejük között, aminek során elbeszélte
Eszeskének, - amit persze őmaga is csak hallomásból ismert - a
születésekor lezajlott eseményeket és visszaemlékezett arra,
hogy Eszeske mennyire firtatta az ősi arabus talány
felfedésére vonatkozó részleteket.
- Tehát akinek a titok tudója
elmondja a megfejtést, meghal? - kérdezte.
- Igen, ez így van.
Ezen Eszeske nagyon
elgondolkodott, de azután másról kezdtek beszélgetni.
Vajjon van-e összefüggés eme
beszélgetés és Eszeske eltűnése között?
Csinoska nem tudta, de minél
tovább gondolkodott ezen, annál határozottabban kezdte érezni,
hogy valamiféle összefüggésnek kell lennie.
Aznap éjjel pedig álmából
felébresztette az a furcsa érzés, hogy valaki van a
szobájában; és amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy füst
hatol be a becsukott ablak résein át; rögtön tudta, hogy ez
nem lehet más, mint Tolerancia; és valóban: a gomolygó
füstfellegből a tündérleány alakja bontakozott ki.
- Légy üdvözölve, szép
királyleány - köszöntötte Csinoskát a tündér.
- Köszöntelek, csodás
tündérleány - viszonozta Csinoska és folytatta - ha jól
sejtem, te vagy Tolerancia, Tündérország királyának leánya.
- Az vagyok; és azért jöttem
el hozzád, hogy elmondjam neked: Eszeske nagy veszélyben van,
és csak te mentheted meg őt.
- Hol van Eszeske? - kérdezte
Csinoska izgatottan.
- Azt nem tudom, csak annyit
tudok, hogy két nagy ellensége leselke-dik rá.
- Kik az ellenségei?
- Az egyik a legjobb barátja,
a másik önmaga.
- Hogyan menthetném meg őt?
- Elárulom, de azt előre
megmondom, nagyon nehéz lesz.
- Nem bánom, akármilyen nehéz,
érette mindenre kész vagyok.
- Úgy legyen. Akkor most előbb
keressük meg Szegénykét.
Szegényke pedig a
legeslegutolsó szolgálóleánya volt Csinoskának, és akit azért
hívtak Szegénykének, mivel sem a zsebében, sem a fejében nem
tartott nagy értékeket szegényke; legalábbis ezeket mondták
róla; az előbbi bizonyosan igaz volt, az utóbbi igazságát
azonban a további események fogják majd vagy igazolni, vagy
megcáfolni.
Csinoska megkereste azt a
kamrácskát a palota alagsorában, ami Szegényke hálóhelyéül
szolgált és bekopogott hozzá.
Képzelhetjük, mennyire
megijedt szegényke, amikor ajtót nyitva, Csinoskát és
Toleranciát találta ajtaja előtt; azonnal eszébe jutottak
összes vétkei, még azok is, amelyeket el sem követett. Ez az
ijedelme azonban semmiség volt ahhoz képest, ami akkor fogta
el, amikor megtudta, hogy Tolerancia mit is kíván tőle.
Tiltakozni persze nem mert,
hogy is merészelt volna ilyet tenni, de azért arckifejezése
tisztán elárulta, hogy ugyan beleegyezik a tündérleány
tervébe, de biztos abban, hogy ezután csupa szenvedés lesz az
élete.
S hát még Csinoska; ő volt még
csak igazán megrémülve; hogyisne lett volna; mikor az a soha
nem hallott megpróbáltatás várt rá, hogy ezután Szegényke
képében és helyében éljen; mert - hogy egyik szavamat a
másikba ne öltsem - erről volt szó, bizony erről, és csakis
erről.
Miért éppen Szegénykére esett
a tündérleány választása? Egyszerűen azért, mert Szegényke
életkora, termete, hajzata teljesen azonos volt Csinoskáéval,
így a teljes személycseréhez végül is csak arcot kellett
cserélni. De vajjon cserélhet-e arcot két ember? Tudvalevőleg
még a közönséges, emberi származású leányok is sok olyat meg
tudnak csinálni, amihez a férfiemberek még csak nem is
sejdítenek; hát még a tündérleányok: azok előtt azután végkép
nincsen lehetetlen; Tolerancia is csak elmondott egy
varázsigét, közben megsimogatta mindkét leányzó arcát, és
máris megtörtént az arcok cseréje: Csinoska megkapta Szegényke
arcát, Szegényke pedig Csinoska arcát. Azzal nem fáradozott a
tündérlány, hogy a hangjukat is kicserélje, tessék, utánozzák
csak egymást.
Ezután már csak ruhát kellett
cserélniük, és Szegényke máris királykisasszonyként térhetett
meg Csinoska királyi lakosztályába.
