Egy farkas egy dögöt úgy falt, majd megszakadt, A mikor egy nagy csont a torkán elakadt, A sír száján lévén minden állatokat Kére, hogy húzzák ki s igért nekik sokat. Rajta a gólyának szíve megindula Látván hogy kínjában már csaknem megfula. A farkas e végre eltátja a száját, S torkába a gólya bedugja az orrát. Kiveszi a csontot, megtartja életét; Jó tettéért végre, kéri igéretét. Szemtelen vagy gólya - a farkas felele - Elvitted a nyakad, elégedj meg vele, Mely könnyű lett volna nékem azt bekapni S mikor torkomban volt, gégéd elharapni. A mely lélek utál minden csalárdságot, Nem tanul az innen háládatlanságot. Ha egy háládatlan, a földnek nagy terhe Ugyan nyög ma, mert sok az efféle here.