Egy meghízott sőrét, hogy látott egy béka, Az irigység miatt dülledt az ágyéka. Irígylem így szóla, szép teste állását: Szeretném, ha bennem szemlélhetném mását. Hogy azért nagysággal őtet felülmulja, Régi ráncos bőrét mint tudja, felfújja. Kérdi a társától: Vagyok‑e már oly nagy? Dehogy vagy, felel az, de száz résznyi sem vagy. Ismét fújja magát minden erejéből, Úgy hogy már szemei dülledtek fejéből. Kérdi ismét: Pajtás! nagyobb vagyok-e már? Dehogy vagy, mondja az, oh ostoba szamár! Rajta ismét, bátor ereje fogy s eped Addig fújja magát, hogy egyszer megreped... Mit nevetsz oh ember, csak nevet cserélek, De e kis mesében te rólad beszélek: Minden kicsiny burger örömest gróf lenne, Ritka nap mulik el, hogy bálba ne menne. A szegény a bárót akarja követni, Kölcsön kér s azután nem tud megfizetni.