Szomjúzván egy bárány, méne a folyóra, Ivék; de csakhamar talált koporsóra. Mert egy farkas eljött keresvén prédáját: Az is itt, de inkább rátátotta száját, S mond neki: te bárány tán veszted akarod, Hogy tiszta vizemet ekként felzavarod? Engedelmet kérek, farkas úr te tőled, Felel a bárányka - a víz jő felőled, S tudod a folyóvíz hogy nem megy felfelé. Mond a farkas, látván hogy nem köthet belé: Megszidtál ezelőtt mintegy hat hónappal. Uram én születtem ezelőtt húsz nappal. S akkor szegény szolgád volt anya hasában, Hogy találtál volna káromlást szájában? A bátyád volt tehát: mond e fene állat, Ő leszen ki téged koporsóba szállat. Nem látta nagyságod, mond, az én bátyámat: Én vagyok az első, ki szopom anyámat. Csegélyére az volt apád, vagy testvéred; De bosszúmat mindjárt megoltja te véred. Ti, juhászok, s ebek, mikor együtt vagytok, Semmi becsületet én rajtam nem hagytok. Ezt mondván fogait rútul csikorgatja, S a szelid báránykát részekre szaggatja... Az erőszak ellen nincsen ártatlanság, Bár mentse ez magát, azé az igazság. Mindaddig, költ álnok, de színes okokat, Míg végre elnyomja az ártatlanokat.