Athénásban egykor vévén feleséget Egy fő tolvaj, ada pompás vendégséget. A hová sereggel sokan felgyűlének, Sem száma, sem vége nem volt vendégének. Ésópus, ezt látván, egy mesét beszéle, E balgatag népet hogy intené véle... A nap akart, úgymond, egykor házasulni, Mely dolgon a békák kezdtek dúlni-fúlni. Az egy nap, így szólnak, mely sok tót kiszáraszt! S a víz kereséssel egész nyáron fáraszt! Hát mi lesz belőlünk, ha sok fia lészen? Kiapad minden tó, s elveszünk egészen. Jobban okoskodtak a tóknak lakosi Mint a bölcs Athénás városa okosi.