Egy galamb a csörgő patakban formáját Nézte, s mosogatta fejét, orrát s száját. A mikor egy hangya esék e folyóba, Veszedelme nagy volt szegénynek valóba. Kicsiny vala a víz, de a kis hangyának Tengernek tetszék ez, legalább Dunának. E szép galamb látván szegény mint haldoklik, S a sok ivás miatt mely szörnyen fuldoklik, Bevete a vízbe egy kis szalmaszálat, Melyre mintegy hegyre felmász a kis állat, Bátran nézi onnan a nagy veszedelmet, Melyben sülyedezvén nyert kész segedelmet. Olyan volt e fűszál neki mint egy bárka, Így nem metszheté el életét a Párka... A galamb egy fára ült fel tollászkodni S kedves párja után kezdett fohászkodni. Egy vadász oda csúsz gyilkos fegyverével Mezítelen lábbal, s már a jobb kezével Felhúzta a sárkányt, mikor észrevette Szándékát a hangya, s lábát majd megette. Míg a marás helyét a vadász vakarja, Meglátja a galamb, hogy húsát akarja, Csattogó szárnyakkal messze száll előle, A kiváncsi vadász szája csattant tőle... A legkisebbel is szép dolog jót tenni, A jótétet sokszor elő lehet venni.