XXXIV.
Kutya, árnyék.

 

 

 

Egy vízben hogy vitte a kutya prédáját,
E síma tükörben meglátta formáját,
S azt vélvén, hogy más eb úszik ott húsával,
Azt is beharapni akarta szájával.
E végre elbukott, s száját eltátotta,
S a víz, fenekére húsát bocsátotta.
Amazt el nem kapta, s ezt is elvesztette,
Azonban életét kockára kitette.
E kutyát követik sokan e világon,
Minden kap, hol ezen, hol más bolondságon.
A kevély fut, fárad a hírért s a névért,
Más kockázza éltét egy kis nyereségért.