Élt egykor két hű barát, kérded hol? nem nálunk, Mert ily ritka madárt régen nem találunk. Mind a ketten egymást szívekből szerették, Egymásért veszélyre éltöket kitették. Két test engedett itt egy szívnek s egy főnek, Mert minden jószága köz volt mind kettőnek. Egyszer a többek közt történt éjfél után, Hogy nagy zörgetés lett egyiknek ajtaján. Felkél ez, ajtót nyit, s rémüléssel látja, Hogy meztelen karddal ott áll hű barátja. „Mi bajod van, úgy mond, tán házad felverték, Vagy tán minden pénzed a kockán elnyerték” Igy szól, s nyújtja neki pénzzel tölt zacskóját, S hogy őt oltalmazza, kötözi szablyáját. „Nincs semmi baj, mond ez, hanem azt álmodtam, Hogy gyilkos kézben vagy, s ím gyorsan futottam, Hogy vég csepp véremig legyek mentségedre, Vagy halva rohanjak hideg tetemedre.” E szók után egymás nyakába borulnak, S az öröm könyei szemeikből hullnak... Te! a kinek szíved e szókra megdobban, Mondd meg, melyik a mást szerette már jobban. Az hogy ezzel rosszul álmodik, felretten, Fut, hogy mentse, vagy hogy haljanak meg ketten. Ez minden pénzével barátját kínálja, Kész éjjel is harcra, hogy bosszúját állja. Krözus kincse nélkül be könnyen ellehet, A ki ily jó lelkű barátra szert tehet!