Egyszer sétálni ment egy rák a lányával, S látja miként csúsz mász hátra a farával, Mond neki: „Jaj hogy mégy szerelmes leányom, Ha intlek, a borsót, látom falra hányom. Kérlek gyöngy remekem, töltsd kedvem csak ebben, Tartsd fel ékes fejed, lépj egy kicsit szebben.” „Jó anyám mond a rák, bár én hazug légyek, Ha a mint te sétálsz, én is úgy nem mégyek; Kis koromtól fogva mint jársz te, azt nézni Nem szünöm, s menésem a szerint intézni.” Igaz példabeszéd, nincs benne tagadás, Száz intéssel felér egy jó példaadás. A gyümölcs nem messze esik a fájától, Keveset különböz a lány az anyjától.