A több madarak közt, kik hű barátságban Élnek hím s nőstény közt kötött házasságban, Bámulásra méltók a kis papagályok, S lehetnek a hites személyek példájok. Mert nem csak mihelyest társaságba állnak Egy észszel s erővel fészkecskét csinálnak, Nem csak tojásukat aztán sorra ülik, Szerelmök gyümölcsit míg lassan kiszülik, S híven hordnak nékik vizet s fű magokat, Míg szárnyokra kelvén tarthatják magokat; Hanem ha fájdalmat, vagy bút egyik érez, A másiknak szíve érte szörnyen vérez, Sőt kínjai közt az, ha meghalni talál, Bús nyögésit ennek végzi csak a halál... Egy bölcsnek volt egy pár ilyen papagálya, Ki mindennap gondos szemmel nézett rája. Azt a gyors készséget csudálni nem győzte, Melylyel egyik a más kedvét megelőzte, Képzelte, de le nem tudta írni szókkal Azt, a mit suttognak sok víg s nyájas csókkal. Sokára a hímnek történt betegsége, S párja nyögésinek nem volt szeri s vége, Be nem húnyta egész éjjel is szemeit, Sorra ápolgatta lankadt tetemeit, Pehelyt hordott alá, s százszor egy órába Vizet, vagy magot tett elalélt orrába. Sőt egészségétől magát megfosztani Kész volt; ha lehetne vele megosztani: De semmit nem használt minden esdekléssel, Mert holtát jelenti hörgő pihegéssel. Látván a bölcs, hogy már magát elereszté, Nem mozdítja lábát, szemét elmereszté, Kivette mellőle, s hirtelen két felől Két síma tűkört tett a kalitkán belől, Hogy maga képével csalja meg bús párját, S száraszsza meg méltó könye özön árját, Vagy két nap hogy társa vele van, azt vélte, Mikor a tükörben formáját szemlélte S már oszlott mord köde bánatos szívének, De majd kételkedve hivén két szemének, Mint máskor kedvesét csókolni akarta, S hogy ebben a tűkör köztök gátot tarta, Víg öröme fénye hirtelen elszéledt, S beforrt sebe kínja kétszeresen éledt. Eltünt kedves társát mind addig zokogta, Míg halálos álom szemeit befogta... Boldog párok! kik ily szűz hűségben élnek, Szíven szívet, kedven örömet cserélnek, Fulánkjától a bajt, s fájdalmat megfosztják, Mikor négy vállakra egyformán elosztják. Új gyönyörűséggel foly minden órájok, Még a komor bánat, s bú is nevet rájok.