Kilencedik fejezet

Hajnal felé a teherautó megállott valahol. Misi Mókus már ébren volt, kimászott utazófülkéjéből, hogy kissé széttekintsen. A hajnali ködben, a gépkocsi magas farakományáról irtózatos nagy vizet látott hullámzani. Rajta roppant nagy, úszó házak. A kéményük erősen füstölt.

A parton megindult a sürgés-forgás. Emberek, állatok, járművek tömege nyüzsgött a kikötőben.

Misi Mókus teherkocsija mellett nagy halom volt rakva ládákból. Ezeket a ládákat most két-két ember megragadta, és vitte a víz mellé. Ott aztán a ládát óriási nagy emelődaru kinyújtott karja emelte magasra, és rakta föl a nagy úszó házakra, vagyis a hajókra.

Misi Mókusnak kissé korgott a gyomra az éhségtől, de a kikötő területén nem látott egy fia bokrot sem, nemhogy fát, amiről valami rágcsálnivalót szerezhetett volna. Azonban távolabb, a nagy víz partján szép liget sötétlett. Oda akart eljutni.

Óvatosan lemászott a teherautóról, és a ládák mellett akart észrevétlenül tovasurranni a liget felé.

El is iramodott a ládák közé. Mégis kíváncsiságból megállott az egyik mellett, mert a födele egy kissé nyitva volt.

Nézzük csak, mit tartalmaz ez a láda.

Hát ahogy Misi Mókus fölkúszik a szélére, látja, hogy a ládában mindenféle finom gyümölcs: édes mandula, mogyoró, dióbél, cukrozott gyümölcs van.

- Most már tudom, hogy mit fogok reggelizni - mondta Misi Mókus -, sőt még útravalót is viszek magammal.

Azzal beugrott a ládába, és födelét magára húzva, sorban végigkóstolgatta a csemegéket.

Eddig minden jól ment volna. De most egyszerre hangokat hallott  Misi Mókus. Sőt egy nagy tenyér le is csapott a láda födelére.

- Ezt kell most elvinnünk! - hallotta.

- Na, most aztán szépen festek! Akár észrevesznek, akár elszállítanak, és ott találnak rám, mindenképpen megjártam! - ijedezett Misi a ládában, úgyhogy a finom csemege a torkán akadt.

De egy rekedtes hang így szólt az előbbinek:

- Megállj csak, hékás! Ennyire nem sürgős nekünk ez a láda.

- Hát? - hangzott a kérdés.

- Fújjuk ki előbb magunkat. Aztán iszunk egyet. Utoljára visszük a ládát. Gyere csak!

- Ez az én emberem! - gondolta Misi. - Míg isznak, megszököm a ládából.

Megvárta, amíg a matrózok elcsoszognak pár lépésnyire, kotyog az üveg a kezükben, és csettintenek, ahogy isznak. Gyorsan ki akart iszkolni a láda fedele alól. Ám abban a pillanatban az iménti tenyércsapás Misi feje búbjára koppantotta a láda fedelét.

- Lecsapom ezt a födelet - hallotta -, ne mozogjon, míg visszük.

- Jó - szólt a másik hang. - Gyere, igyál, rajtad a sor!

Kotty-kotty-kotty! - kotyogott újra az üveg. Mire Misi még gyorsabban emelte föl a láda födelét, hogy közben megszökjék. Igazán! De a tenyér odakünn hamarabb csapott megint a láda fedelére, mintsem Misi kisurrant volna alóla.

- Mi a csoda? - hallotta megint. - Nem csaptad be jól azt a fedelet? Különben ráérünk még elcipelni a ládát. Igyál még egyet az egészségünkre!

- Köszönöm! Ej, be remek egy ital ez! - hallotta Misi. - Igyál te is! Nesze!

- Na, most vagy soha! - gondolta Misi. Azzal már nyomta is föl a láda fedelét.

Ajjajaj! Csak pórul járt újra.

- Kutyafáját! - hallotta, még mielőtt kibújhatott volna a fedél alatti résen. - A szél fújja föl ennek a fránya ládának a fedelét, vagy mi?

Zsupsz! A ládafödél megint szegény Misi Mókusra csapódott. Sőt minden reménye füstbe ment, mert a másik hang így szólt odakünn:

- Majd én ráülök a ládára, és te is mellém telepedhetsz, így kényelmesebben kortyintgatunk.

A két matróz ott csevegett, ott ivott a ládán ülve, míg csak az üvegjükből tartott.

- De most már emeld ezt a ládát, és gyerünk! - szólt az egyik hang.

- Mehet! - mondta a másik.

Azzal nagy nyögéssel levegőbe emelték a ládát, a benne kuksoló Misi Mókussal egyetemben. Vitték, vitték ingatag lépésekkel a víz partjára. Ott pedig Misi azt érezte, hogy a láda nagyot nyekken, nagyot reccsen, amint leeresztik, és a következő pillanatban már újra a magasba emelkedik.

Csikorog az emelődaru, csörren a lánc. Ereszkedik megint lefelé a láda és benne Misi. Hová? A nagy hajóra.

Innen menekedj meg aztán, Misi Mókus, és juss el valahova a vízen át! Annak ugyan befellegzett! Hacsak mókusból hallá nem változol.

De bizony Misi Mókus nem gondolt egyelőre szökésre. A ládát nem vizsgálták meg. Mikor lesz ez, mikor nem? Ráér akkor töprenkedni a menekülésen. Most a láda a szállása, és ez az ellátás kielégítette. Aztán majd csak lesz valahogy.