Negyedik fejezet

Hát ahogy gubbaszt Misi a szomorú magányban, egyszerre ismerős hangot hall. Mégpedig Szajkó néni hangját.

Ismeretes, hogy a madarak legbeszédesebbje a szajkó. Műveltségben vetekedik a papagájjal, mert a madarak nyelvén kívül az emberek nyelvét is könnyen megtanulja.

Misi Mókus unalmában csöppet sem neheztelt, mikor Szajkó néni odaröpült mellé az ágra.

- Szegény kis magzatom, mit keseregsz itt egyedül? - kérdezte Misitől.

- Azért, mert a lecke... - kezdte Misi Mókus a tudósítást. De nem jutott tovább, Szajkó néni a szavába vágott:

- Ohohó! Már tudom! Unalmas a lecke neked is, mint az én kicsikéimnek. Azok is így szökdösnek el az iskolából. Talán te is ilyen iskolakerülő vagy? Na, meséld csak el Szajkó néninek!

- Ó, dehogyis! - akarta magyarázni Misi a tényállást. De Szajkó néni újra belekottyant a szavába:

- Ahán! Csintalankodtál? Verekedtél? Tudom, az én kicsikéim is állandóan püfölik egymást. Biztosan elraktak, azért nem mersz a többi mókuskához szegődni! No, szólj hát!

- Más az én bajom! - kiáltotta kétségbeesetten Misi Mókus.

- Ahán! Kitaláltam! Te agyabugyáltad el a társaidat, és most félsz a tanítótól, hogy megbüntet érte - sipogta Szajkó néni.

- Dehogy agyabugyáltam el! Azért vagyok itt, mert megrágtam a tananyagot, és a tanító büntetésből nem vitt el az osztállyal játszani. Engem nem érdekel, hogy el kell tenni télire a magot, máskülönben koplal, aki nem teszi!

Szajkó néni a fejét csóválva hallgatta Misi Mókust. Végre, amint Misi szünetet tartott, nagyon komolyan így szólt hozzá:

- Ohó, fiacskám! Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a tanító nem mond igazat, és nem akar jót. A fák bizony csak nyáron teremnek. Télen elhullajtják levelüket és termésüket. Jön a hó, jön a vihar, jön a fagy. Nagyon rossz annak a mókusnak, aki nem gyűjtött magának eleséget. Te még nem értél meg egyetlen zord telet sem, tehát azt hiszed, hogy nincs is tél. De bizony elérkezik lassacskán! Akkor késő a bánat!

- Csakugyan igaz lenne, amire a lecke tanít, hogy nem talál eleséget magának télen, aki nem szerez most, és nem rakja félre? Ejnye, ejnye, ejnye, ez nem kellemes! - szeppent meg Misi Mókus most már meggyőzve. Aztán hozzátette: - Nincs mentség?

- Dehogy nincs! - felelte Szajkó néni. - Ha madár volnál, volna mentség.

- Minek lennék madár, ha mókus vagyok? - mondta Misi.

- Hát azért, mert a madár nemcsak a fán talál eleséget magának, hanem oda is röpülhet, ahol talál. Bizony. Vannak madarak, akik messze röpülnek a tél elől, oda, ahol mindig meleg van, és mindig teremnek a fák - magyarázta Szajkó néni.

Misi szájtátva hallgatta.

- Ez igaz?

- Úgy ám! - bólogatott Szajkó néni.

- És ott is élnek mókusok? - érdeklődött Misi.

- Bizonyára! Mégpedig milyen boldogan! - hangzott Szajkó néni válasza.

Misi Mókus erre ezt mondta:

- Hát akkor én mégsem tanulok, mégsem gyűjtök, és nem unatkozom az iskolában. Hanem fölkerekedem, és megkeresem azt a tájat, ahol mindig teremnek a fák.