Huszonegyedik fejezet

A nagy bajuszú cirkuszigazgató a nagy sátor egy kis fülkéjében fogadta őket. Valahonnét csuda vidám csinnadratta-zenekar hangjai harsogtak.

- Íme! Bemutatom Misi Mókust - taszította Misit az igazgató elé Bumba. - Szintén kiváló légtornász és póznamászóbajnok.

- Nagyon örülök - szólt az igazgató. - Magát esetleg szerepeltethetjük mint a mi nagy Bumbánk állandó versenytársát. Akarja?

- Akarom! - biccentett Misi.

- Hát akkor rendben van. Akár Bumba előzi meg magát a mászásban, akár maga marad el Bumba mögött, egyre megy. A közönségnek tetszik a versengés. Megértette?

- Meg, meg - bólogatott Misi Mókus.

- Akkor itt a kezem! Mától fogva maga a cirkusz rendes tagja, rendetlen díjazásul.

Misi Mókus belecsapott az igazgató tenyerébe. Az igazgató pedig így folytatta:

- Az előadás már folyik. A közönség azonban Bumbát, az utolérhetetlen póznamászóművészt várja feszülten. Most még ráadásul versenytárssal kedveskedünk neki! Gyerünk!

Erre máris vonultak befelé a cirkuszba.

Az utolsó előtti szám éppen befejeződött. Az igazgató, Bumba meg Misi bevonult a cirkusz porondjára. A közönség nagy tapssal fogadta Bumbát, aki vigyorogva hajbókolt mindenfelé.

Az igazgató nagy hangon jelentette be az új számot:

- Nagyérdemű közönség! Most következik Bumba, az utolérhetetlen póznamászóművész. Mégpedig ezúttal nem egyedül fog a pózna tetejére mászni, hanem versenyre kel a világ másik utolérhetetlen póznamászóművészével, Misi Mókussal.

- Lássuk!... Halljuk! - tombolt a közönség.

Az igazgató így folytatta:

- Mindkét póznamászóművész csakis a lábával kapaszkodik föl villámgyorsan a póznán. A kezükben egy-egy pisztolyt tartanak, és aki a pózna tetején hamarabb süti el pisztolyát, az nyert. Hármat számolok, és “rajta!” kiáltás után megkezdődik a mérkőzés.

A közönség tapsolt, dobogott, kiáltozott.

Ubul, a bohóc Bumbának és Misinek is vaktöltéssel töltött pisztolyt nyomott a kezébe, aztán odavezette őket egy-egy hosszú póznához.

Az igazgató számolt:

- Egy - kettő - há-rom!... Rajta!

Tyű, azt a feketeegerét neki! A pózna aljáról Misi Mókus jóval gyorsabban kezdett fölfelé kúszni, mint Bumba.

Az igazgató alulról váltig süvöltötte:

- Hová siet?!... Nem maga a világbajnok!... Visszacsúszni, hékás!...

De bizony Misi Mókus már ott volt a pózna tetején, amikor Bumba még a pózna felén sem igen jutott túl.

- Csekk! - nyomta meg Misi a pisztoly ravaszát, de a pisztoly csütörtököt mondott. - Csekk! - rántotta meg másodszor is a ravaszt.

A pisztoly most sem durrant el. - Csekk! - Harmadszor sem durrant el. - Csalás! Nem sült el a pisztolyom! Nedves töltést raktak bele! - rikoltotta dühösen Misi Mókus.

De hangja beleveszett abba a fülsiketítő durranásba, amivel Bumba pisztolya elsült. Mert végre ő is felérkezett.

- A durranás számít! - kiáltotta Misinek. - Én vagyok a győztes!

- Majd meglátjuk! - mondta Misi.

Azzal lecsúsztak a póznáról.

Közben a közönség éktelen kiabálásba kezdett:

- Észrevettük ám!... Misi Mókus a győztes!...

De már ott állott az igazgató, és rászólt Misire:

- Menjen az öltöző elé, mert ki kell hirdetnem az eredményt.

- Jól van! - engedelmeskedett Misi Mókus.

Az igazgató pedig kézen fogta Bumbát, és vele együtt nagy hajlongva hirdette ki a verseny eredményét:

- Győzött Bumba, az utolérhetetlen póznamászóbajnok.

Hej-haj! A közönség rettentő tiltakozásba fogott:

- Csalás!... Hazugság!... Misi a győztes!...

Az igazgató azonban a közönség tiltakozására így szólt:

- Nagyérdemű közönség! Nem történt csalás, csak tévedés. Azt is el fogjuk oszlatni, mivel rövid szünet után Bumba és Misi Mókus másodszor is összeméri erejét a póznán.

Ezt elfogadta a közönség is.