Tizenharmadik fejezet

Hosszú, keserves menetelés után irdatlan, sötét őserdőhöz érkeztek. A fák csaknem az eget horzsolták koronájukkal, tövük pedig sűrű, áthatolhatatlan indák szövevényébe veszett. De hát ez nem volt akadály a két famászóbajnoknak. Misi és Bumba egy pillanat alatt fölkúszott az összehajló falombok homályos hűvösébe. Aztán itt folytatták utazásukat fáról fára, ágról ágra.

A fákon teméntelen madár-, papagáj-, kakadusereg csivitelt. Már messziről a fülükbe harsant egy hatalmas torok éneke. Akárcsak ha három öreg trombitát fújnának egyszerre, úgy visszhangzott tőle az őserdő.

Zsupp-cupp! Zsupp-cupp! - hallatszott ugyancsak messziről. Hát az micsoda? Kacifánt, az elefánt táncolt cölöphöz hasonló lábán. Mi tagadás, Misi Mókus és Bumba kissé megilletődve és nagy tisztességtudással közeledett az elefánt színe elé. De olyan aprók voltak hozzá képest, hogy észre sem tudták vétetni magukat vele. Erre Misi Mókus azt tanácsolta, hogy legjobb, ha ők is táncba kezdenek az elefánt előtt.

Kétféle táncuk van a mókusoknak is, a majmoknak is. Egyik fajtát a fán, a másikat a földön járják. Hát most az elefánt előtt a gyalogos táncot kellett eljárniok. Kiosztották maguk között a szerepet. Bumba nagyokat rikkantott, úgy ütötte az ütemet. Misi meg szép bukfencekkel nagyokat ugrott a levegőbe.

Végre észrevette őket az elefánt, és barátságosan rájuk bömbölt:

- Mi szél fújt erre benneteket? Miért nem közeledtek és nyilatkoztok, ha akartok tőlem valamit? Tán csak nem féltek?

Bumba alázatos hajbókolással válaszolt Kacifántnak:

- Ó, nagy Kacifánt! Nem akartunk zavarni addig, míg gyönyörű dalodat világgá nem kürtölöd, és kecses táncodat el nem lejted!

- Jól van! - morogta a hízelgésre az elefánt. - Látom, hogy jól nevelt és kitűnő modorú egyénekkel van dolgom. Ezek után halljam végre, mi járatban vagytok, kismajmok!

- Én nem vagyok majom! - csattant föl önérzetesen Misi Mókus.

- Nem-e? - kezdett jókedvű nevetésbe Kacifánt. - Hát mi vagy, ha nem majom?

- Csak ő az! - mutatott Bumbára Misi. - Én nem!

- Ejnye már, ne okoskodj! - kedélyeskedett az elefánt. - Hegyes a füled, hosszú a farkad, ugyan mi volnál, ha nem majom?

- Én mókus vagyok! - rikkantotta Misi Mókus büszkén.

- Ajjajjaj! - kacagott az elefánt. - Az meg mi fán terem?

Misi Mókus amilyen pici jószág volt, olyan nagy ingerültség fogta el Kacifánt otromba gúnyolódásán. Megfeledkezett minden óvatosságról és tisztességtudásról.

- Mi fán terem a mókus? Az bizony olyan fán, amire egy elefánt föl nem ér az eszével, de még a hosszú ormányával sem!

Bumba Misihez ugrott rémületében, hogy betapassza a száját. Szerencsére Kacifánt jókedvében volt, mulattatta Misi Mókus visszavágása. Tovább kacagott, és intett Bumbának.

- Hagyd csak a társadat! Igaza van. Én egy kicsit nehezére lennék annak az ágnak, amire ő könnyen felkapaszkodik. Ormányomra mondom, karakán kismajom ez!

- Már mondtam - rikkantotta közbe Misi -, én nem tartozom a majmok fajtájához! Tegyen fel pápaszemet, ha nem látja a különbséget köztem és társam között!

- Ugyan! - incselkedett az elefánt. - Majom vagy, és kész!

- Hát fogadjunk, hogy nem vagyok majom! Akar száz banánba fogadni velem?

- Helyes! Sok banánt nem érek el én sem a fán, ti meg ledobhatjátok nekem a legfelsőt is. Áll az alku, ormányomra mondom!

- Megfogtam már a te Kacifántodat - súgta Bumbának Misi.

- Hogyan? - súgta vissza Bumba.

- Süss csak ide, majd megtudod. - Aztán hangos szóval az elefánthoz fordult: - Hohó, kedves Kacifánt! Fogadásunk eldöntésére pártatlan és bölcs bíróra van szükség.

- És ki legyen az? - kérdezte az elefánt.

- Hát az nem lehet más, mint Apa-pirra-soka-tir, a nagy bölcs. Maga bizonyára ismeri őt.

- Ó, hogyne! - szólt Kacifánt. - Régi jó barátok vagyunk.

- Akkor megbízhat igazságos döntésében - mondta Misi. - Vezessen bennünket mindjárt hozzá, és száz banán üti az ormányát, ha nyert.

- Helyes! - egyezett bele Kacifánt. - Máris indulhatunk!

Azzal akkorát lépett előre, hogy Misi Mókus elkiáltotta magát:

- Hohohopp! Magával csak úgy tarthatunk lépést, ha madárrá változunk, kedves Kacifánt!

- Igazad van! - értett egyet Misivel az elefánt. - De a dolgon segíthetek anélkül is, hogy madárszárnyat kapnátok. Gyertek csak ide, a hátamra emellek benneteket!

Úgy is történt.

Kacifánt ormányával fölkapta két kis utasát, és nagy törtetve-csörtetve nekivágott az útnak Apa-pirra-soka-tir, a nagy bölcs tartózkodási helye felé.