A zebra meséje
Bene
Johanna
Messze a szavannán élt egy zebracsalád. Volt nekik egy minden lében kanál
fiúk, akit úgy hívtak, hogy Zebra Zoli.
Zoli jó barátságban élt Zebra Marcival. Gyakran játszottak együtt a magas
fűben. Bújócskáztak, fogócskáztak.
Egyszer csak megpillantottak egy gyönyörű zebralányt, akit még sohasem
láttak ezen a vidéken. Mindenkitől kérdezgették, ki lehet ez a szépséges
lány? De senki sem ismerte. Másnap a szavannai általános iskolában elterjedt
a hír, hogy a lány a budapesti állatkertből érkezett. Kata a neve.
-
Vajon milyen lehet egy állatkertben születni, rácsok között felnevelkedni?
Erre mi nem tudjuk a választ. Majd holnap megkérdezzük.
Alig várták, hogy másnap legyen, és mindenre megtudják a választ. Bárhogy
próbáltak közeledni a zebralányhoz, az mindig kitért előlük.
-
Marci, szerinted miért nem akar szóba állni velünk ez a lány? Talán olyan
félelmetesek lennénk?
Szomorúan hazaballagtak. Otthon elmesélte Zoli az esetet. A nagymamájától
ekkor egy különleges történetet hallott:
-
Valamikor, nagyon régen én is egy állatkertből kerültem ide. Nagyon nehezen
találtam magamnak barátokat. Ráadásul rengeteg veszéllyel találtam magam
szembe. Nem tudtam, melyik fáról ehetek, meddig mehetek a szavanna füves
pusztáin. De nagyon szerettem iskolába járni, és szépen lassan minden
kérdésemre megtudtam a választ. Rengeteg új barátot szereztem. Ehhez azonban
sok-sok időre volt szükségem. Ti is legyetek ezzel az új kislánnyal
türelmesek!
A
következő napon az iskolában már nem zaklatták úgy Zebra Katát. Segítettek
vinni a táskáját, megírni a leckéjét. Így kötöttek igaz barátságot, amihez
nagyon sok türelemre és időre volt szükség.