A róka meséje

 Egyszer volt, hol nem volt, ám mégis volt, egy róka. Ez a róka, nagyon félénk róka volt, mert jól megfigyelte mi történik körülötte az erdőben. Tudta, hogy vadásznak rá az emberek hosszú csövű puskájukkal, ahogyan a Vuk mesében is olvashattad, láthattad mesefilmen.
Azért vadásznak rá, hogy a bundájából sapkát, kabátot készítsenek az emberek maguknak. Haragszanak rá, ha róka anyó a kölykeinek elcsen egy-egy csirkét, tyúkot a baromfiudvarból.
Bár, nem jött közel hozzám a Róka apó, de mégis, úgy, hogy halljam, megsúgta, hogyan játszanak a rókafiak! Elmeséljem, mit tudtam meg tőle?
Róka apó elmondta, ő olyan rókalyukat ás magának és rókacsaládnak, ami nagyon biztonságos. Két bejárat van rajta. Ha az egyiket felfedezi a vadászkutya, a másikon kimenekülnek a rókák a rókalyukból.
A róka ravasz, azt tartja a szólás. Ravaszsága abból áll, hogy hamar megtanulja, hogyan menekülhet a vadászok elől. Ügyesen elfogja azokat az apróbb állatokat, amire ő vadászik, hogy éhségét csillapítsa.
A róka is játék közben tanul.
Nagyon szeretnek játszani a rókafiak, nagyon vidámak. Önfeledten játszanak a rókakölykök, a fiatalabb állatok, de éppoly szenvedélyes játékosok a felnőttek is. Játszanak hajnalban, játszanak estefelé, hiszen a játék nem csak szórakozás, hanem komoly gyakorlatozás is egyben a vadászatra.
A rókacsaládban rendszerint akad egy játék kezdeményező, egy játékmester. Ez a játékmester a többiek szeme láttára fölrohan egy kis dombocskára. Miután megállt, mint akinek földbe gyökerezett a lába, végigméri a többieket és ismét futásnak ered. Ez a jel: megállni a dombon, majd futni! A többi róka, apraja-nagyja futni kezd feléje, igyekszik utolérni. Ha utolérik a játékmestert, ő többször átugrál a többiek háta fölött.. Másik rókafi, vagy róka lány, úgy tesz, mintha menekülne, a többiek megpróbálják elkapni. Vidáman ugrándoznak közben, négy lábbal szökkennek a magasba, vagy a hátsó lábukon ugrálnak, szétterítve farkukat a földön. Fogócskázás és bújócskázás közben ugrabugrálnak. A játékmester róka azzal biztatja játékra a társait, hogy melléjük szökell, jobbra, balra ugrándozik mellettük. Később elkezd egyhelyben forogni, mintha a saját farkát akarná elkapni.
Ez azt jelenti a játszótársaknak: gyerünk birkózni!
Mindenki választ magának a birkózáshoz játszótársat. Birkózás közben rángatják egymás fülét, farkát, bundáját. Óvatosan harapdálják egymást. Lökdösődnek a törzsükkel, birkózás után újra futásnak erednek! Végül a játék elcsendesedik, a játékra hívó róka szájába vesz egy kicsi faágacskát, megmutatja a többieknek. A faágat elszaggatja, leteszi a földre, továbbkotorja mellső lábaival. Ez azt jelenti a róka család számára, vége a játéknak! Ezután mindenki lefekszik a fűbe, és békésen pihen.
- Hogyan mondja meg az egyik róka a másiknak, éppen mi a játékszabály?− kérdeztem a Róka apót.
- Bizony, ti emberek, nagyon elbizakodottak vagytok! – válaszolta. − Ti azt hiszitek, hogy csak hangokkal, beszéddel, kiabálással lehet ”megmondani” valamit!
- Én rájöttem, a ti eszetek járására, én megfigyeltem, mozdulataitok, tárgyaitok jelentését! De ti büszke, dölyfös emberek, csak a magatok módján tudtok gondolkodni. Aki nem úgy gondolkodik, beszél, cselekszik, mint ti, azt nem értitek.
- Ám, ha szemed van a látásra, füled van a hallásra, minden szól hozzád!
- Üzen neked! Járj a természetben nyitott szemmel, nyitott füllel, de legfőképpen nyitott szívvel, hallani fogod, látni fogod, érezni és érteni fogod a természet szavát.

Te kedves olvasóm, nyitott szemmel, nyitott füllel, nyitott szívvel járod az erdők, mezők útjait? Mit üzen a fák suttogása? Mit üzen a napfény csillogása a tavak vizén? Tudod-e? Nem, még? Keresd meg rá a választ!