Az óra meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis van egy tikk-takkoló óra. Ez az óra az időt mutatja.
Két mutatója van, az egyiket nagymutatónak, a másikat kismutatónak hívják. A nagymutató, lomhán jár körbe az óralapon, ahol a ráírt számok jelzik, egytől tizenkettőig, hány óra telik el nappal és mennyi telik el éjjel. Kismutató gyorsabban jár körbe, mint a nagymutató, mert annak addig, amíg a nagymutató egyet lép, körbe kell járni az egész óralapot.
Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett időmérő óra nélkül élni. Hogyan érzékelhették az idő múlását az ősemberek? A sötétben, éjjel a búvóhelyükön tanyáztak, a világosban, nappal, pedig járták az erdőt, mezőt. Egyszer aztán észrevették, hogy a fa árnyéka mindig máshová vetül, attól függően, honnan süt a Nap. Mivel a napóra csak akkor mutatja az idő múlását, ha süt a nap, szükség lett olyan órára, ami akkor is jelzi mennyi idő telt el, ha nem süt a Nap. Kitalálták a homokórát. A homokóra két részből áll, egy edényből fent, egy másik edényből lent. A felsőtartályból az alsóba egy kis lyukon keresztül pereg a homok. A homokóra csak rövid időt tud mérni, mert csak kicsi edényeket tudnak összerakni egymásra. Ha nagy edényeket raknának egymásra, nagyon nehéz lenne. Nem tudnák megfordítani, hogy újra mérje az időt.
Játék közben gyorsan telik az idő. Várakozás közben lassan múlik az idő.

Mit szeretsz jobban játszani, vagy várakozni?
Mivel múlatod az időt várakozás közben? Milyen játék közben telik el leggyorsabban a játékidő?
Hol nem szeretsz várakozni? Mire jó várakozni? Te mivel méred az időt?
Tudnál napórát készíteni? Láttál már homokórát?