A medve meséje

Hol volt, hol nem volt, mégis volt egy, vagy több, vagy nagyon sok medve.

Távoli nép meséje így szól a medvéről meg a két jó barátról:

Egyszer együtt vándorolt két ember. Megfogadták egymásnak, hogyha valami baj történik velük, egymás segítségére sietnek.
Mentek, mendegéltek békésen. Egyszer azonban, amikor egy mély völgybe értek, váratlanul előttük termett egy hatalmas medve. Az egyik ember, rémületében elfelejtkezett a tárásnak tett ígéretéről, és villámgyorsan felmászott egy közeli fára, ahol elrejtőzködött. A másik nem tehetett egyebet, egyedül kellett volna kiállni a medvével. Ekkor hirtelen eszébe jutott az, amire még a nagyapja tanította gyermekkorában, hogy a medve nem bántja a halottakat. Ezért a földre vetette magát, és azt színlelte, hogy meghalt. A medve odacammogott hozzá, megszaglászta az orrát, megtapogatta a fülét. Mivel az ember még a lélegzetét is visszafojtotta, a medve csakugyan azt hitte, hogy az ember halott, és hamarosan otthagyta. Amikor a medve már messze járt, a fán rejtőzködő vándor is lemerészkedett a társához.
- Láttam, hogy az a rusnya medve a füledhez dugta az orrát és valamit súgott neked. Mit mondott olyan titkolózva? - kérdezte a földön fekvő vándortól.
A társa így válaszolt:
- Nem mondott semmi különöset, csak azt tanácsolta, hogy ne barátkozzam olyan emberrel, aki nem segít rajtam, ha bajba jutok!

Itt a mese vége, de ne fuss el véle, kedves olvasó, hanem válaszolj a kérdésekre!

Láttál-e már medvét? Féltél-e tőle? Van-e neked barátod, vagy barátnőd?
Milyen a te barátod? Ki véd meg téged, ha veszélyben vagy?
Te, tudsz-e te jó barát lenni? Szerinted milyen a jó barát?