A lyuk meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt egy lyuk a Gerecse-hegy oldalában. Ott bújhatott meg Samu, az első felegyenesedett emberős. Odahúzódhatott, ha nagy volt a vihar, ha fázott, vagy, ha el akart bújni a ránézve veszélyes állatok elől. Ő már tudott tüzet rakni, kovaköveket összeütögetve szikrát pattintani.

A másik lyuk a Bükk-hegység oldalában van, a neve Suba-lyuk barlang.
Ebben a barlangban már igazi ősember maradványokat leltek a ma élő emberek. A régészek olyan köveket, csontokat, kőeszközöket találtak, amiből arra tudnak következtetni, hogyan, miképpen élt az ember az őskorban. A nyomokból ítélve az ősember a barlangban lakott. Ez az ember már nem csak melegedett a tűznél, hanem a vadászatban elejtett állatok húsát is megsütötte.

A régészek a Bükk-hegység másik oldalán is találtak ősember készítette tűzhelyet, az Istállóskői-barlangban.
Az Istállóskői-barlang a hegyoldalában egy hatalmas lyuk, mély és magas üreg. A hegylábánál ered a Szalajka-patak. Lehetséges az is, hogy sok-sok ezer évvel ezelőtt még a mai barlangból folyt a patak, vagy folyó vize. A víz vájta üreg kiszáradt, így keletkezhetett a barlang.

A Cserhát-hegységben lévő Sárkány-lyukban lehet, hogy sárkányok laktak, mint a mesében.
Az is lehet, hogy forrás volt a mélyén, a víz mosta ki azt az üreget, amit ma Sárkánylyuknak hívnak.

Kedves olvasóm, mondták-e már rád, hogy lyukas markú vagy? Mit jelent az, ha valakire azt mondják? Hallottad már: „Kifúrja az oldalát a kíváncsiság?” Lesz-e akkor lyuk a kíváncsi oldalán?
Te, mi mindenre vagy kíváncsi?