Az ing meséje

Egyszer volt, hol nem volt, de mégis volt, olyan régi korban, hogy ma már csak ókornak mondják, egy szokás. Ez a szokás abból állt, hogyha valakinek nagyon nagy bánata volt, megszaggatta ruháját. Ingébe belehasított, elszaggatta. Fejére hamut szórt. Így mutatta meg a többi embernek, mennyire fáj a szíve. Nem kell a külső pompa, mert szívében olyan fájdalom lakozik, amit nem pótol semmi.
Az ókorban, amikor, így fejezték ki a lelki fájdalmukat az emberek nagyon értékes dolog volt a szövet, és a gyolcs. Az egyiptomi fehér gyolcs volt a legértékesebb, mert az egyiptomi emberek tudtak kenderből, lenből szép kelmét készíteni. Az ókorban nem árulták a boltokban a festékeket.
A szövetet különböző növények és tengeri csigák megfőzött levében áztatták, attól lett a kelme színes. Nem volt sok szín, amit használhattak volna. Lehetett a ruha fehér, kék, lila, vagy bíbor színű. Mind a mai napig megvan a jelentése minden színnek.
A fehér a tisztaságé, a kék a szabadságé, és a jóságé, a lila a hit, a remény színe, a bíbor pedig, mivel annak a festéke volt a legdrágább, a gazdagságé.
Egyszer volt, hol nem volt, ám mégis volt, egy király, aki a fejébe vette, hogy megkeresteti a boldog embert, attól kéri el az ingét! Úgy gondolta, ha a boldog ember ingét viseli, akkor őt is átjárja majd a boldogság.
Szétküldte királyságában a kereső embereit.
Vitték is hamarost elé az első embert!
− Uram királyom, én boldog ember vagyok, mert sok aranyat, ezüstöt gyűjtöttem, itt az ingem viseld! – mondta a kereskedő.
− Aranyam, ezüstöm nékem is van.− válaszolta király, nem kell nékem a te inged!
Vitték hamarosan elé a második embert.
− Uram, királyom, életem kezedbe ajánlom, én boldog ember vagyok, mert sok földem van, sok cselédem, sok szobrot öntettem aranyból, ezüstből! − mondta a földbirtokos.
− Nem kell nékem a te inged! – válaszolta a király.
− Van nékem földem, cselédem, az öntött szobraid nékem nem kellenek.
Egyszer csak a király elé állt egy ember!
− Uram, királyom, nékem semmim sincsen, csak szívemben hit, remény, szeretet. A lelki béke minden kincsem!
−Te vagy az én boldog emberem! − kiáltott fel örömében a király! !
− Add nekem az inged! − kérte a király a boldog embert.
− Uram, királyom, nagyon sajnálom, de nékem ingem sincsen!


Te, kedves olvasóm, hallottad-e már a szólást: „Milyen ing van ma ezen az emberen?” Mit jelenthet? „Ruha teszi az embert?” Igaz-e?
Te, kedves olvasóm, hogyan fejezed ki a bánatodat, hogyha sérelem ér?
Ugye nem úgy, mint az ókorban élő emberek, ha nem úgy, akkor hogyan?