A FA MESÉJE

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt, hogy elmentek a fák egy nagy kerek erdőbe, hogy királyt válasszanak maguknak. Megszólították az olajfát:
- Uralkodjál felettünk!
- Bizony én nem adom a királyságért azt, amiért tisztelnek engem az emberek! Nem adom azért, hogy ingadozzam a fák felett!
Mentek a fák, lépegettek, odaértek egy fügefához.
Megszólították másodiknak azt is:
- Gyere, legyél a királyunk és uralkodjál felettünk!
- Nem hagyom el az édességemet, jó gyümölcseimet, azért, hogy ingadozzam a fák felett! − válaszolta az édes gyümölcsöt termő fügefa.
- Gyere te, legyél a királyunk, uralkodjál rajtunk! − mondták a fák a szőlőtőnek.
- Nem hagyom el az én mustomat, ami Isteneket és embereket vidámít, azért, hogy elmenjek és ingadozzam a fák felett! − válaszolt a szőlőtő.
Ekkor a fák odaléptek a galagonya bokorhoz, mondták néki:
- Gyere el te, uralkodjál mirajtunk!
- Ha igazán királlyá tesztek engem magatok felett, akkor elfogadom, gyertek el és nyugodjatok mindenkor az én árnyékomban! − Így ő lett a fák királya.


„Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája
Zúg a tűske, szél szalad ide-oda reszket galagonya magába
hogyha a Hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája.”


Hallottad már ezt a Weöres Sándor verset, kedves kicsi olvasóm?
Mit gondolsz, miért sír a galagonya?
Ugye, Te, ma nem sírtál semmi miatt?