A CSIGA MESÉJE

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt egy varázslatos erdő. Ennek a varázslatos erdőnek a szélén, volt egy tágas mező. Az erdő fái otthont adtak a madaraknak, mókusoknak, lombkoronájukkal hűs árnyékot kínáltak az őzikéknek, vaddisznóknak. Minden erdőlakónak.
Puha mohaszőnyegén kipihenhette fáradságát a vándor, a szomorúakat felvidította a levelek susogása, szemükből a lágy szellő felszárította a könnyeket.
A tágas mezőn, erősen tűzött a nap, száradt fűcsomók között csak itt-ott zöldellt, sárgállott egy-egy virág. A mező szélén reggel egy róka ácsorgott. Egyszer csak, hallj csodát, odalépett hozzá az erdő gazdája!
Így szólt a rókához:
−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek –válaszolta róka.
Délben egy nyuszi szundikált a fűben, tunyán hasalt a szikkadt növények között.
−Te nyuszi, miért lustálkodsz itt naphosszat? − kérdezte tőle az erdő gazdája.
Felnyílott a nyuszi szeme, csodálkozva azt válaszolta:
−Mit tehetnék mást?
−Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek –válaszolta a nyúl.
Délután egy csiga csúszott a mező szélén a porban. Vitte a házát a hátán mindenhová.
Talán attól tartott más költözik bele, ha egyszer leteszi?
Egyszer csak megérintette a csiga szarvacskáit az erdő gazdája.
−Te mért jársz itt körbe-körbe hátadon a házaddal? Gyere, dolgozz az én erdőm fái alatt! Ha eljön az este, megkapod a fizetségedet!
−Jó, megyek – válaszolt a csiga.
Eljött az este, ment a csiga a fizetségéért. Meg is kapta.
No, gondolta a másik kettő, ha ennek a csigának ilyen sok a jutalma, mennyivel többet fogunk mi kapni! Már előre dörzsölték a tenyerüket örömükben.
Mikor látták, hogy ők is ugyanannyit kapnak, mint aki később kezdett dolgozni, zúgolódva azt kérdezték:
− Miért ez az igazságtalanság? Mi sokkal többet dolgoztunk, mint a csiga, nekünk bizony több fizetség jár, mint neki!
− Mindenkinek ugyanaz a jutalma és ugyanannyi, ha jó úton jár, jó helyre igyekszik.
Ki előbb indul, ki később, de egy a fizetség, ha célba ér! − válaszolta az erdő ura.



Te, kedves kicsi olvasóm, rátaláltál - e már a jó útra, arra, ami a jóra vezet?