|
A BÉKA MESÉJE
Egyszer volt, hol nem volt,
mégis volt három gyermek. Két fiú és egy kislány. Játszani mentek a tóhoz. A
tó sekély vizű volt, sás, nád nőtt a szélén. A tóparton virágok virultak,
kékek, pirosak sárgák, pompáztak a dús fű között.
A köveken, a parton apró gyíkok
futkároztak vidáman.
A víz szélén, széles lapuleveleken
békák napoztak. Az egyik béka sárga volt.
A másik béka kicsi volt, és
pontosan olyan zöld, mint a lapulevél, amin üldögélt. A harmadik béka nagy
és barna színű volt. Éppen készülődtek, hogy békakoncertet adjanak a tó
lakóinak, amikor a legnagyobb fiú azt mondta:
- Gyerekek! Játszunk célba dobást!
Aki eltalálja valamelyik békát egy kővel, az lesz a győztes!
- Ne játszunk ilyet! - válaszolta a
kislány.
- Nézzétek, milyen szépek! Az a
sárga a barna csíkocskáival, olyan, mint egy ékszer! Az a zöld, milyen
aranyosan kicsi. Az a nagy barna, milyen haragosan tud nézni! Ne játszunk
ilyet!
Ám a másik fiú már gyűjtötte is a
köveket! A gyíkocskák riadtan bújtak meg a nagyobb kövek réseiben.
Kezdődött a verseny! A nagyobb fiú
célzott, a sárga béka lefordult a lapulevélről, elnyelte a tó vize.
Célzott a kisebb fiú, talált, a kis
zöld levelibéka ott maradt a levélen élettelenül.
Újra készült célozni a nagyobbik
fiú, mikor hallj csodát! Megszólalt a nagy barna béka:
- Fiú, fiú! Tudod-e, hogy ami játék
nektek, az a halál nekünk?
Mit gondolsz, kedves kis olvasóm,
mit válaszolt erre az a nagyfiú?
|
|