Hová lett a katica nyolcadik pettye
- Láttál már katicabogarat? Hány petty
van a hátán? Bizony, hét! De nem volt ám ez mindig - így!
Nagyon, nagyon régen nem is volt
pettyes a katica. Fényes hátacskáját csak piros páncél borította. Kis katica
nagyon hiú bogárka volt ám! Gyakran nézegette magát a harmatcsepp tükrében,
és elégedetlenül mondogatta.
- Szép vagyok, csak kissé dísztelen ez
a piros ruha!
Addig, addig mondogatta, míg édesanyja
megsajnálta. Elvitte az erdőszélen élő Papagáj Pannához, aki a leghíresebb
festőművész volt az erdőben.
- Panna lelkem! Tudnál festeni valami
díszt az én kicsikém hátára? Ne legyen már ilyen dísztelen.
- Persze! Festek szívesen!
- Ide, meg ide, meg ide, szép fekete
pettyeket festek! Meglátod, te leszel a legszebb az
- erdőben, mezőben! Csak egyre kell
nagyon vigyáznod! Víz nem érhet hozzá addig, míg
- meg nem szárad. Mert akkor nem lehet
újrafesteni.
Boldogságában mindent megígért katica. Panna pedig olyan gyönyörű pettyeket festett rá, hogy csupa öröm volt ránézni
Boldog volt kis katica nagyon, de
minél hamarabb szerette volna látni, hogy sikerült a mű.
Odalibbent hát a patakhoz, hogy
tükrében megnézze magát.
- Vigyázz kicsim! Beleesel!
Még végig sem tudta mondani, a kis
katica, már, zsupsz! Belecsúszott a patakba. Azzal volt petty, nincs petty!
Már le is ázott az egyik.
Mamája szélsebesen kihúzta a kis
kíváncsit a patakból. Így nagyobb baja nem esett, kivéve a pettyet, ami
leázott.
Azóta van csak hét pettye a katicának.
Hunyd be szemed! Hunyjad hát! Angyalokkal álmodjál!
