Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesét mondok én most neked…

Valahol a messzeségben, kerek erdő közepében, élt egy kis nyúl meseszépen. Bársony zöldfű, édes patak, csobogva a völgybe szaladt.

Patak partján sok-sok virág nyitogatta bársonyszirmát.

Kristálytiszta levegőben kis pillangók kergetőztek.

Langyos szélben hajladozva, ringatóztak fák susogva.

Bársony fűben, bokor alatt ici-pici nyuszi hasalt. Bundácskája tarka, foltos, senkinek nem volt ő fontos. Nagy nagyon a bánata, mivel nincsen barátja.

Megunta ő, megbiza, hogy egyedül kell járnia. Nem volt, aki vele örül, amikor a szíve derül. Üres volt a kicsi lelke, nem volt akit szeretnie.

Gondolt egyszer nagyon nagyot:

     - Keresek én egy barátot!

Ment-mendegélt három éjjel és csak akkor nézett széjjel. Erdőszélen a tisztáson, rókafiak egy rakáson. Odaballag egyenest. megkérdezni ő nem rest:

     - Barátkozni akartok?

     - Kicsi is vagy, foltos is vagy, inkább maradj meg magadnak!

Sírt-rítt nyuszi bánatában, de továbbment a határba. Arra ballag barnamedve, szólítani alig merte:

    - Barátom leszel, te medve? Szeretnélek, becéznélek, a széltől is védenélek!

    - Kicsi is vagy, foltos is vagy, inkább maradj csak magadnak!

Elkullog a vereséggel, ám az égen meseszépen egy kis madár dalol fennen.

      - Kicsi madár szánj meg engem, barátkozzál kérlek velem! Szeretnélek, becéznélek, a széltől is védenélek!

    - Kicsi is vagy, foltos is vagy, inkább maradj meg magadnak!

Nagyon fájt a kicsi szíve, bokor alá feküdt hát le. 

Elbóbiskolt bánatában, felébredt, valaki bántja. A bundáját ráncigálta! Ki lehet az? Ki lehet az? Nézzétek csak! Fehér nyuszika a tettes, aki meg is kérdi tőle rögvest:

    - Hogy kerültél ilyen bajba, foltos kicsi nyuszika?

    - Elindultam, jaj de rég, egy barátot keresnék. De barátom nem lett senki, nem kell nekik foltos nyuszi! Engem senki nem szeret, mert kicsi a termetem!

    - Csak ennyi a te bajod? Kell még barát? Itt vagyok! - vágja rá a fehér nyúl, tasla füle lekonyul.

    - Leszel az én barátom?

    - Itt a kezem, nem bánom! –

Boldog a két nyulacska, indulnak a vadonba, haza Foltos kis fészkébe, ketten vannak békességben.

Így történt, hogy kis Foltos, nem keres már barátot. Van már kivel játszani, ugrándozni, sétálni. Nem kell többé keresni, van már aki szereti!

Hunyd be szemed, hunyd be már! Angyalokkal álmodjál!