BOHÓ MISI

 

Volt egy ember meg annak a fia. Amikor a fiú megnőtt, az ember elküldte szolgálni. Akkoriban három nap tett ki egy esztendőt.
Beállt a fiú egy gazdához szolgálni. Kitöltötte az idejét, kapott érte egy tűt. Örömmel ballagott hazafelé, előtte ment egy szénásszekér, beleszúrta. Amikor oldalra kellett fordulni, megszólította a szekerest:
- Megálljon, bátyám, mert beleszúrtam a szénába, amit a szolgálatért kaptam!
Keresik aztán. Lehányják a szénát a szekérről, szálanként rakják vissza, nem találják. A szekeres türelmetlen volt már:
- Ugyan, fiam, mi volt a szolgálati béred? -Én nem tudom, minek is hívják!
- Hát ezzel a kereséssel a tűt is megtalálhattuk volna!
- Az volt, tű volt! - örült meg Bohó Misi a szónak. De azért szomorúan ment haza, mert nem tudja az apjának megmutatni az első keresményét. Kérdezte is az apja, hogy miért búsul.
- Hogyne búsulnék, amikor beleszúrtam a keresményem a szénásszekér-be, nem találtuk meg.
- Hát mi volt a keresményed?
- Nem tudom, de lehánytuk utána az összes szénát, szálanként raktuk vissza, mégse leltünk rá. A szekeres ember azt mondta, ennyi keresgéléssel egy tűt is megtalálhattunk volna! Mert az volt. Tű!
- Ó, te szamár - tanította az apja -, azt nem oda kellett volna szúrni, hanem a kalapod mellé!
Bohó Misi megint elment a régi gazdához szolgálni. Kitöltötte az idejét, kapott érte egy ekevasat. A kalapjához tűzte, nagy büszkén ballagott haza*felé.
- Mit szolgáltál, fiam? - kérdezte az apja.
- Egy ekevasat, de úgy elhúzta a nyakam, alig bírtam hazavánszorogni.
- Ó, te szamár, azt nem a kalapod mellett kellett volna hozni, hanem a válladon - tanította Bohó Misit az apja.
Na, harmadszor is ugyanahhoz a gazdához állt el Misi szolgálni.
Mikor kitelt az ideje, kapott egy bikaborjút. Vette a vállára, örömmel ment vele, majd megszakadt alatta.
Látta az apja, hogy cipekedik a fia.
- Ó, te szamár, azt kötélen kellett volna szépen hazavezetned!
Ment Misi negyedszer is szolgálni. A háromnapos esztendőért kapott egy lányt. Kötelet kötött a nyakára, vezette hazafelé, egyenest be az istállóba. Szénát tett elé, hadd rágódjon. Ment is nagy büszkén az apjához, aki látta Misi örömét. Kérdezte:
- Mit szolgáltál, fiam?
- Egy lányt, kötélen hazavezettem, már ott szénázik az istállóban.
- Ó, te szamár, azt nem úgy kellett volna, hanem átölelni, megcsókolni, kézen fogva vezetni a házba!
Bohó Misi újfent elment szolgálni. Mikor kitelt az ideje, kapott egy nagy, bolyhos kutyát. Átölelte, csókolgatta, karszügyön* vezette. A kutya meg összeharapdálta az arcát. Az apja látta, hogy össze van marcingolva Misi képe, azt mondta:
- Ó, te szamár, azt nem karszügyön kellett volna vezetned, hanem kenyérrel csalogatnod.
Hatodszorra elment Misi ugyanahhoz a gazdához háromnapos esztendőt szolgálni. Kitellett neki becsülettel. Kapott egy vasvillát. Leszúrta a föld végébe, kenyérrel csalogatta. De mivel az nem mozdult, otthagyta.
Szomorúan ment haza. Kérdezi az apja: - Mit szolgáltál, fiam?
- Szolgáltam egy vasvillát, kenyérrel csalogattam, nem jött, ott hagytam! - Ó, te szamár, azt nem úgy kellett volna, hanem húzni magad után. Hetedszer is elment Misi szolgálni. Kapott érte egy fatuskót. Húzta maga után, hogy a nyelve is kilógott.
Azután a lány nem engedte már szolgálni.
Megházasodtak, elmentek egypár napra vendégeskedni a lány szüleihez. A menyecske ráparancsolt az urára, mert nagy étkű volt, hogy ne sokat egyen.
- Vigyázz magadra anyáméknál, hogy el ne edd előlük az ételt! Ha majd megnyomom a lábad, akkor ne egyél többet!
Ahogy odaérnek, éppen tálalják a vacsorát. De még a levest sem ették meg, volt egy nagy macska, ráugrott Bohó Misi lábára. Misi letette a kanalat. Attól kezdve a felesége is hiába biztatta, nem evett.
Éjszaka olyan éhes volt, nem tudott aludni. Panaszkodott a feleségének, hogy éhen maradt.
- Hát miért nem ettél, én is biztattalak!
- Te mondtad, hogy ha a lábamat nyomod, ne egyek.
- Én nem nyomtam - mondta az asszony -, bizonyosan a macska ugrott rá. De ott a kemence tetején a pecsenye meg a rétes, egyél! Odaóvakodott Bohó Misi a sötétben, elkezdett falatozni. Hanem akkor
fialt meg a nagy macska. Volt neki hét kicsije, azok is fönt tanyáztak a kemence tetején. Bohó Misi tapogatózik a sötétben, mind behajigálta a kismacskákat. Mikor visszafekszik, kérdezi a felesége:
- Ettél-e?
- Ettem, de olyan szőrös rétest süt a te anyád, alig bírtam lenyelni. - Talán csak nem a kismacskákat etted meg?
- Alighanem, mert némelyik nyávogott, karmolt! De olyan szomjas vagyok, majd elveszek.
- Eredj a pincébe, a párkányon egy nagy szájú kancsó, ereszd teli! Lemegy Bohó Misi, a kis rosta akadt kancsó helyett a kezébe, sötét volt, alig látott. Ereszti, ereszti, sose lett teli a rosta.
Visszafekszik, kérdezi az asszony, hogy ivott-e.
- Olyan lyukas anyádék kancsójának a feneke, hogy a pince teli lett borral, de nem bírtam inni!
- Jaj - azt mondja az asszony -, szaladj, szórd fel hamuval, hogy anyámék észre ne vegyék, mennyi bort szétfolyattál.
Megy Misi, egy zsák lisztet szétszórt a pincében. Mondja a feleségének:
- De fehér hamujuk van anyádéknak.
- Talán csak nem a lisztet szórtad szét hamu helyett? - Az nagyon meglehet, mert fehér volt, világított.
De már akkor nagyon kimehetnékje volt Bohó Misinek. Kérdi a feleségét: - Melyik sarokban tartják anyádék a bigyót?
Magyarázta az asszony. Misi tapogatózik a sötétben, megtalál valami edényfélét, ami nem volt más, mint a mézes fazék.
Végzi a teendőket, visszafekszik az asszony mellé. - Ejnye, de ragadós bigyójuk van anyádéknak.
- Te - rebbent föl ijedten az asszony -,tán csak nem a mézes fazékba cselekedtél bele?
- Az nagyon meglehet - mondta Misi -, mert éppúgy ragadt, akár a mézes fazék.
- Siess az udvarba, vágd a legvastagabb fához, nehogy anyámék reggel észrevegyék, mit csináltál, mert leég szégyenemben a képemről a bőr! Misi kiment, a mézes fazekat hozzávágta a menyecske öreganyjához. Mint aki jól végezte dolgát, visszafekszik a felesége mellé.
- Te, milyen jajgatós fájuk van a te anyádéknak!
- Talán csak nem öreganyámhoz vágtad a mézes fazekat? - Az, hallod, nagyon meglehet, mert rettentő jajveszékelt.
Akkor a feleségének nagyon kitellett a vendégeskedésből. Szedelőzködött, biztatta az urát, hogy menjenek el még a sötéttel, mert reggel, ha meglátják az anyjáék, hogy mennyi kárt tettek, kitör a gyalázat.
Összekapták magukat, siettek. Már kiértek a faluból, amikor az asszony kérdezi Misit:
- Becsuktad az ajtót? - Nem én!
- Eredj vissza, csukd be!
Misi visszament, hátára vette az ajtót, hozta az asszony után.
Elérnek egy erdőszélre, rájuk világosodott. Hogy a lány szülei meg ne találják őket, ha keresnék, fölmásztak egy fára. Az ajtót is fölhúzták. Alig telepszenek meg, rablásból jött tizenkét zsivány. A fa alatt osztozkodtak a pénzen.
Misi fészkelődött egy ágon, annyira érdekelte a rablók civódása, hogy egyszer csak lezuhant az ajtó. Mind a tizenkét haramiát agyonütötte. A sok pénz Bohó Misiéké most.