A GYEREKEK KARÁCSONYA

A legszebb karácsony volt, amire csak emlékszem. Bár majdnem a legrosszabb lett. Amy nénit és Karcsi bácsit vártuk karácsonyi ebédre. Mi, gyerekek nagyon szerettük őket: Amy néninek a mindenkire átragadó nevetését, vidám tréfáit, meg Karcsi bácsi titokzatos ajándékokat rejtő zsebeit.

Karácsony reggel nagy baj történt. Apát, aki orvos, beteghez hívták, csak anyu maradt velünk. Épp betette a pulykát a sütőbe, mikor a fejéhez kapott.

- Jaj, rosszul vagyok! Biztosan influenza… - mondta.

- Le kell feküdnöd! - rendelkezett Ágnes, a legidősebb testvér. - Megmelegítem az ágyadat egy melegvizes palackkal.

- Most nem fekhetek le - szabadkozott anyu. - Ki készíti el akkor az ebédet?

- Mi - mondta magabiztosan Zsófi, ámbár én elég kétkedve néztem rá.

- De hát mi lesz a pulykával, a zöldségekkel? A bejglivel, a kocsonyával? Ki készíti el mindezt? Talán ti?

- Igen, mi - bólintott Ágnes. - Zsófi kitűnő kocsonyát tud csinálni, én megsütöm a bejglit. Ami a pulykát illeti… az már majdnem készen van. Karcsi bácsi majd felvágja helyettünk.

- És én? - sivított fel a kis Matyi. - Én is akarok segíteni!

- Te rendezed majd el a kis tálban az édességeket, a diót, a mogyorót - mondta Ági, s a kályhához ment, hogy vizet forrlajon a teáskannában anyu ágymelegítő palackjához.

- Most pedig gyerünk az ágyba, anyu! - rendelkezett. - Ne aggódj, minden rendben lesz.

És valóban, úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amikor Amy néni és Karcsi bácsi megérkezett, megmosakodva, ünneplőbe öltözve várta őket a négy gyerek a karácsonyi ebéddel. Zsófi egy tálcára készítette anyu levesét, kocsonyáját, melléje vázába néhány kis fenyőgallyat tett.

Apa éppen akkor ért haza, amikor az asztalra tettük a friss pulykasültet meg egyéb finomságokat.

- Ne aggódj, apa - vígasztalta Matyi. - A te részed bent van a forró sütőben, a körítéssel együtt.

- Nincs semmi baj? - kérdezte anyu. Felült az ágyban.

Úgy látszott, egy kicsit jobban van. - Ó, Zsófi, milyen finom ez a kocsonya! Remélem, nem árt meg!

Nemsokára az egész társaság átvonult a nappaliba. Anyu egyedül, de boldogan hallgatta a karácsonyi énekek átszűrődő hangját. Visszafeküdt a párnára, és mosolygott. - Nem a legjobb karácsony - gondolta - de majdnem az.