Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Zsuzsi nevű kislány. Zsuzsi egy farmon lakott a szüleivel, sok állatuk volt. A farmon élő többi állattal született egy kiscsikó, Vénusznak nevezték el.

         Vénusz a farmon élő többi állattal gyorsan megismerkedett, de ahogy növekedett egyre udvariatlanabbá vált. A többi állatot gyakran megtréfálta, a cicának a farkát húzkodta, a kutyák elől  elszedte a csontot, a malacok vizét kiborította, a tyúkok tojásait összetörte. Anyja sokszor megdorgálta emiatt. Egy tavaszi napon a gazda Vénusz anyjával a mezőre indult dolgozni, Vénuszt az istállóba zárta. A kiscsikó egy ideig tűrte is a bezártságot, de egy idő után nem bírta tovább és az ajtót kirúgva a szabadba szökött.

Vénusz az anyja kérésére indult, azonban a mezőt nem találta és hamarosan a nap is lement. A kiscsikó ekkor egy nagyerdő közepén járt, a sötétben nem jól látott és beleesett egy nagy verembe, ahonnan nem tudott kimászni.

A farm lakói és Zsuzsi is Vénusz keresésére indultak még aznap éjjel, de nem jártak sikerrel. Másnap reggel fáradtan indultak haza, mikor az egyik kutyus nyöszörgést hallott. Mindannyian a hang irányába futottak, és megpillantották a kétségbeesett Vénuszt.

A mély veremből együttes erővel sikerült csak kiszabadítaniuk. A nehéz munkából a farm összes állata kivette a részét. A cicák, a tyúkok, a kutyák, a malacok egymásba kapaszkodva húzták ki a kimerült és fáradt Vénuszt a veremből.

      Vénusz másnap mindenkinek megköszönte a segítséget. Ekkor jött rá arra, hogy a farmon élő többi állat a barátja. Ezt követően soha többé nem tréfálta meg a többieket, sokat játszottak együtt. Vénusz hamarosan felnőtt, Zsuzsi versenylova lett. Sokat utazott és versenyzett, ez idő alatt is sok kalandot élt át. Erről azonban már egy következő mesében szeretnék majd mesélni.