Valamikor réges-régen, élt egy Réka nevű lány, aki nagyon szerette az állatokat.

Egyszer az erdőben sétált, gyönyörködött a kicsiny, félénk állatkákban. Ekkor megpillantott egy mókust, akinek a farka be volt szorulva két ág közé.

-Jaj, te szegény mókus mi történt veled?

Széttörte az ágakat, így a mogyorórágcsáló kiszabadult. Boldogan szökdécselve ment tovább. Átment a kis folyó fölött a hídon. Észrevette, hogy a víz kisodort a partra egy halacskát.

-Te szegény árva!

Miközben ezt mondta, visszadobta a kis fickándozót. Indult volna hazafelé, de nem találta a visszautat.

-Ó, most mit csináljak?

És ekkor megszólalt egy hang.

-Mi volt ez, ki volt ez?

Én voltam a hal, akit megmentettél.

-Értem, amit mondasz?

-Aki szereti az állatokat, az meg tudja tanulni a nyelvüket. De ezt senkinek sem lehet elmondani!

-Kérlek, mutasd a haza vezető utat!

-Kövesd a kavicsokkal megszórt ösvényt, és ha vége, segít a mókus!

-Köszönöm!

És már szaladt is, találkozott a mókussal.

 -Otthon már biztos vár rád a forró kakaó, miért nem mész haza? - mondta a mókus.

-Eltévedtem, a hal mondta, hogy te mutatod a további utat.

-Gyere gyorsan utánam, elvezetlek a házadig.

Az anyukája nagyon örült neki mikor meglátta, boldogan ölelte át.

      Azóta is sűrűn meglátogatja Réka kis állatkáit az erdőben.