Nefelejcs király alig vette el Tündér Ilonát, szörnyű dolog történt.

Az éjszaka folyamán egy vén boszorkány elrabolta Tündér Ilonát. Reggel a király keresni kezdte a feleségét, de nem találta sehol. A keresés közben így kiabált:

-Tündér Ilona, hol vagy? Nem akarok bújócskázni!

Végül kihirdette, hogy annak adja fele királyságát, aki megtalálja, és épségben hazahozza. Volt a királynak egy juhásza. Úgy hívták: Hűséges Zsolt. Hűséges Zsolt jelentkezett a királynál. A király megbízta a feladattal és Hűséges Zsolt elindult. Ment, mendegélt az erdőben. Végül meglátott egy házat. Bement és a sarokban ott ült egy öreganyó. A juhász köszönt:

-Jó napot öreganyám!

-Isten hozott édes fiam! Mi járatban vagy errefelé, ahol még a madár sem jár?

-Megbízott a király, hogy visszahozzam a feleségét, Tündér Ilonát.

-Vigyázz itten, mert mindig itt van a boszorkány és figyel. Bármikor lecsaphat. A boszorkány vára a föld alatt van. Egy x jelöli. Adok neked három sípot. Ha csak egyet fújsz meg, kettő lesz belőled. Ha kettőt egyszerre, három lesz belőled. Ha mind a hármat, négy leszel. Ha nem akarsz többé kettő, három, négy lenni, mondd ezt: "Eggyé legyek!"

A juhász megköszönte az ajándékot és továbbállt. Odaért az x-hez, de nem tudta, mit kell csinálni.

Végül addig gondolkozott, míg kitalálta. Ráugrott az x-re és a föld megnyílt, ő pedig beesett a várba.

   Látott egy ajtót. Bement. Ott volt Tündér Ilona, egy ágyban aludt. A juhász alig nézett körül a szobában, belépett a vén boszorkány. Odafutott, de a juhász elővette a sípokat és mindet megfújta. A juhászból négy lett. Hát azok szétverték a boszorkányt, hogy meghalt. Aztán fölkelt Tündér Ilona. Nem tudott megszólalni, csak odarohant a juhászhoz és megölelte. Hazamentek. Otthon a király nagyon örült a feleségének. Ölelte, csókolta, a juhász pedig megkapta a fele királyságot. Elhívták az öreganyót. A juhászból lett királyfi megcsókolta. Az anyóból szépséges királykisasszony lett.

      Megesküdtek és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.