Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, kerek erdő. Ennek az erdőnek a közepén lakott egy nyuszi család. Tizenöt, hófehér kis nyuszi és egy fekete éldegélt az anyukájával, mert az apukájukat sajnos lelőtte a vadászt. A fekete nyuszit Dudunak hívták. Mindannyian nagyon szerették a gombát és fürgék voltak. Dudu egy szép napon sétálgatott az erdőben és találkozott a ravaszdi rókával. Nagyon megijedt tőle és elfutott. Szerencsére nem volt túl messze az otthonuktól és gyorsan beszaladt. Így szólt a testvéreinek:

- Gyertek be ti is gyorsan, mert jön a róka!

A róka, meglátta a kis házat és odafutott. Benézett az ablakon, meglátta a nyuszi testvéreket, majd az ajtóhoz lopakodott. Óvatosan megpróbálta kinyitni, de hamar rájött, hogy zárva van. Ezért tovább futott. Ahogy így szaladt, találkozott a farkassal és ezt kérdezte tőle:

- Nem jönnél el este vacsorára hozzám?

A farkas így felelt:

- De. Szívesen.

- Ne félj! Lesz ott minden finomság. - mondta a ravaszdi, majd elbúcsúztak egymástól.

A nyuszik közben káposztát nassoltak, majd így szólt hozzájuk anyukájuk:

- Gyertek gyerekek, most elmegyünk az őzikéékhez!

Mindannyian nagyon boldogok voltak és ugrándoztak.

- Akkor indulhatunk is.

A tizenhat testvér vígan bandukolt anyukájuk után. Már egy picike zajtól is féltek és körbe-körbe nézelődtek. Dudu a sor végén ment, előtte pedig hófehér testvérei. A gonosz róka kileste a sétáló családot és utánuk lopakodott. Ők mindebből semmit nem vettek észre. Ravaszdi kiszemelte a legutolsó nyuszit, ráugrott, a szájába kapta és gyorsan elszaladt vele. Hazavitte és egy ketrecbe tette. Elégedetten megnyalta a száját, felvette a kedvenc kötényét és hozzálátott a lakoma előkészítéséhez. Eközben a nyuszi család odaért Őzike házához, majd Nyuszimama nekilátott megszámolni gyermekeit. Ahogy számolgatta, meglátta őket, hogy Dudu eltűnt. Mindannyian nagyon megijedtek és néhányan már könnyeztek is. De Nyuszimama ezt mondta:

- Figyeljetek! Lehet, hogy még él. Szabadítsuk ki minél előbb!

Gyermekei ezt mondták:

- Mi kicsik vagyunk, a róka pedig nagy. Hogyan tudnánk mi kiszabadítani szegény testvérünket?

- Hívjunk segítséget, hisz annyi barátunk van itt az erdőben - válaszolta anyukájuk.

Őzmama így szólt:

- Ránk számíthattok! Sőt, a vaddisznóra is, itt lakik a szomszédban, biztosan segít.

Azonnal elindultak hozzá mindnyájan. Szerencsére otthon volt a vaddisznó és a felesége is minden habozás nélkül csatlakozott a mentőcsapathoz. Süniék éppen arra mendegéltek.

- Ti is csatlakoznátok hozzánk a kis nyuszi megmentésében? Elrabolta a róka.

- Induljunk azonnal! - válaszolta a Sünpapa.

- Igen, igen. Siessünk! - kiáltozott Sünmama és gyerekei.

Elindult hát a mentőakció. A róka házához érve a vaddisznó gyorsan betörte az ajtót, a sünök összegömbölyödve begurultak és össze-vissza szurkálták a ravaszdit. Közben Nyuszimama észrevette a ketrecet. Benne Duduval. Gyorsan odafutott, ráugrott a ketrecre, az leesett a gerendáról és széttört. A riadt kis nyuszi, mikor meglátta, hogy kiszabadult, szemeivel megkereste anyukáját és odaszaladt hozzá. Ravaszdi eközben összeszedte minden erejét és Dudu után ugrott. Ám ekkor Őzpapa, hegyes agancsaival a falhoz vágta őt. A róka az ütéstől elájult, az állatok pedig nagyon örültek a győzelemnek és vidáman visszamentek Őzékhez ünnepelni.

Nyuszimama tortát sütött, Sünék áthozták a magnójukat és vidám zenét kapcsoltak. Vaddisznómama vezette a táncot, Őzpapa pedig friss gombával kínált mindenkit. A nyuszigyerekek nagyon örültek, hogy a testvérüknek nem esett baja és vidáman ugrándoztak.

Így ért véget Dudu kiszabadítása.