Történt egyszer, hogy egy kislány, akit Zsuzsinak hívtak felkelt reggel az ágyából és észrevette, hogy eltűnt Lulu, a kiskutyája. Lulu mindig az ágya mellett szokott aludni. Zsuzsi nagyon elkeseredett, mert ezt a kutyát a születésnapjára kapta a nagyszüleitől, akik már sajnos nem élnek. Hát ezért volt fontos számára a kutya.

Zsuzsi gyorsan felöltözött, reggelizett majd fogat mosott és elindult, hogy megkeresse a kutyáját. Először kereste a lakásban, ahol mindent felforgatott, de nem talált rá. Utána kiment a kertbe, a ház mögé, de ott sem volt Lulu. Gondolkodni kezdett: vajon merre keresse? Úgy gondolta, hogy mindenkit megkérdez, akivel találkozik. Kezdte a családtagokkal, de ők nem is találkoztak a kutyával tegnap este óta. Ezért Zsuzsi kiment az utcára és ment a szomszédokhoz. Már dél körül járt az idő, de nem volt senki sem, aki látta volna Lulut. Zsuzsi olyan szomorú volt, hogy nem is ebédelt, hanem inkább folytatta a keresést. Egész délután kereste Lulut a játszótéren, a környező utcákban, a boltnál, ahol vásárolni szoktak, de mindhiába, mert nem látta a világon senki sem. Úgy döntött, hogy hazamegy, és magához veszi Lulu fényképét és így keresi tovább. De mire hazaért már kezdett sötétedni, ezért a szülei már nem engedték el. Megígérték neki, hogy másnap reggel együtt mennek kutatni Lulu után kezükben a fényképpel. Zsuzsi szomorúan tudomásul vette és elment fürdeni, majd lefeküdt aludni. A szomorúságtól nem jött álom a szemére és arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha egy jó tündér visszahozná az ő kutyáját. Zsuzsi kinézett az ablakán, megkereste azt a csillagot, amit akkor néz, amikor a nagyszüleire gondol. Minden vágya az volt, hogy megkerüljön Lulu.

Ahogy álmodozott a kutyáról, a nagyszüleiről és a tündérről szépen, lassan elaludt. Reggel, amikor felkelt szomorúan vette tudomásul, hogy semmi nem változott.

Miközben ébredezett, egyszer csak vékony hangokat hallott az ágya alól. Akkor jutott az eszébe, hogy ott még nem is kereste Lulut. Gyorsan kiugrott az ágyból, benézett az ágya alá és örömmel kiáltott fel:

- Itt van Lulu! Kivette a kiskutyát, megtisztította, megetette és boldogan játszottak egész nap.

Estére mindent tisztán látott. Zsuzsi úgy gondolta, hogy mindezt bizony nem más tette, csakis a jó tündér. Mert minden gyermeknek van egy jó tündére, aki a mennyországban lakik, és onnan figyeli, vigyáz rá. Hát így került elő Zsuzsi kutyája, akire ezen túl még jobban vigyázott.