Volt egyszer egy kecskecsalád: egy bakkecske, három kiskecske meg egy anyakecske. Elindultak az erdõre friss rügyeket szedni. Mikor az elsõ ment, meglátta egy farkas.

- Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)

- Megyek az ágra. (vékony hangon)

- Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)

- Jaj, félek! (vékony hangon)

- Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)

- Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon)

Akkor jött a közbelsõ.

- Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)

- Megyek az ágra. (vékony hangon)

- Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)

- Jaj, félek! (vékony hangon)

- Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)

- Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon)

Akkor jött a legnagyobb.

- Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)

- Megyek az ágra. (vékony hangon)

- Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)

- Jaj, félek! (vékony hangon)

- Hát miért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)

- Mert félek. Edd meg, amelyik utánam jön, mert az bak. (vékony hangon)

Akkor jött a bakkecske.

- Hova mész, te bakkecske? (vastag hangon)

- Megyek az ágra. (vastag, erõs hangon)

- Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)

- Nem félek, mert két pár pisztoly fejem felett, poros zacskó lábam között. Elfuss, ha az életed kedves! (vastag, erõs hangon, kiáltva)

Hó, có, megijedt a farkas, s elfutott! Még ma is fut, ha eddig meg nem állott. Itt a vége, fuss el véle.