A tíz buta legény

Volt egy faluban tíz buta legény. Hét vármegyére híre szállott példátlan nagy butaságuknak. De még a nyolcadikban is hallottak felőlük.

Búsult is az apjuk eleget miattuk, mert semmiben hasznukat nem vette. Belefoghattak bár­milyen munkába, a végére soha nem jutottak. Egy nap aztán megsokallotta az apjuk, hogy ingyen pusztítják a kenyeret:

- Menjetek szerencsét próbálni - biztatta őket.

Abban reménykedett, hogy a világban valamicske ész csak megragad rajtuk.

Mielőtt útnak eredtek, nagy szigorúan rájuk parancsolt:

- Aztán hazajöjjetek ám mind a tízen! Különben megkeserülitek!

Megígérték a legények, hogy hiány nélkül térnek meg, s nekivágtak az országútnak. Messzire nem jutottak. Mikor megéheztek, letelepedtek a hűsbe, s kibontották a tarisznyájukat. Föl sem keltek, míg az utolsó harapásig fel nem falták az útravalót.

Üres tarisznyával könnyebben esett a járás. De ez csak az első napon volt így. A második napon észrevették, hogy üres hassal bajos a vándorlás. A harmadik napon muzsikálni kezdett a gyomruk. A negyedik napon szikrát szórt a szemük, s úgy elhitványodtak éhségükben, majd eldőltek. Néztek jobbra, néztek balra, néztek mindenfelé valami eleség után, de nem találtak semmit. Nagy butaságukban eszükbe sem jutott, hogy munkát keressenek.

Ahogy vizsgálódtak, egy virágos völgybe érkeztek. Abban a völgyben egy juhász legeltette a nyájat. Buta volt a tíz legény, de most okosat gondolt mind a tíz. Azt gondolták, hogy itt az alkalom, s jóllakhatnak.

- Adj egy birkát - mondták a juhásznak.

A juhász nem adott szépszerivel, elvették hát tőle erővel. Tízen voltak egy ellen, nem tehetett a juhász semmit. Csak fogadkozott ádázul, hogy ezért még megfizet nekik.

A tíz buta legény elhajtott egy kövér birkát. Levágták, kibelezték, megsütötték nyárson, s megették jóízűen. Azzal megint űzni kezdték a szerencsét, s meg is találták. Nem a maguk érdeméből azonban.

A földesúr éppen várat építtetett. A tíz buta legény megállott, eltátotta a száját, s nézte, mint dolgoznak az emberek a váron. Az ispán szeme megakadt a tíz markos legényen. Nem sokat kérdezte, van-e kedvük vagy nincs, munkára hajtotta őket.

Eltelt egy esztendő, a vár felépült, a tíz buta legényt szélnek eresztették. Egy darabig tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Nem jutott eszükbe semmi, megindultak hát hazafelé.

Feleúton a legidősebb legény hirtelen megállott.

- Hadd lám - mondta -, megvagyunk-e mind a tízen.

Azzal hozzálátott, s megszámolta a testvéreit. Megszámolta egyszer, megszámolta kétszer, de akárhányszor számolta, mindig csak kilenc jött ki. Mivelhogy saját magát mindig kihagyta a számításból.

Megijedt a tíz buta legény erősen. Tudták, hogy az apjuk cudarul megveri őket, ha csak kilencen térnek haza. Egy darabig mentek. Aztán megállottak, s elölről kezdték a számolást.

Ahogy így mentek meg számoltak, egyszer csak összetalálkoztak a juhászszál. A juhász most is a virágos völgyben legeltette a nyájat. Megismerte a tíz legényt rögtön. Amazok már elfelejtették, hogy ezt a juhászt rabolták meg. Odamentek hozzá, s megkérték illedelmesen, hogy számolja meg őket.

A juhász látta, hogy megvannak mind a tízen. S azt gondolta, hogy most megfizet a birkáért.

- Megszámollak benneteket szívesen - mondta -, de bújjatok be a birkaólba, s egyenként jöjjetek ki. Így aztán nem lesz tévedés.

A tíz buta legény bement az ólba, a juhász meg fogta a botját, s számolni kezdett. A számolást úgy végezte, hogy mikor az első legény kibújt az ólból, nagyot sújtott a hátára:

- Egy! - mondta.

A másodiknak kettőt, a harmadiknak hármat ütött. Ilyenformán kiszámolta őket tízig.

Ordítottak a legények, jajgattak. Mikor kijajgatták magukat, szépen megköszönték a juhásznak a számolást, s estére hazaértek mind a tízen. Otthon az apjuk látta, hogy semmivel sem okosabbak, mint mikor elindultak. Erre jól elpáholta őket ő is.