A rest macska

Egyszer egy dolgos legény megkérte egy dologtalan, gazdag lány kezét.

Mondta a dologtalan lány, hogy ő hozzámegy a legényhez, de csak akkor, ha megígéri, hogy egy ujjal sem nyúl hozzá,  akár dolgozik,  akár nem.

- De a macskát megverhetem? - kérdezte a legény.

Megvonta a vállát a lány, hogy felőle verheti a legény a macskát, ahogy csak tetszik.

Megegyeztek, megesküdtek, összeköltöztek. Az ember egész nap dolgozott, a fiatalasszony egész nap heverészett. Ha meg nem heverészett, elment szomszédolni. Ha nem szomszédolt, akkor sétált. S ha se nem heverészett, se nem szomszédolt, se nem sétált, akkor evett vagy aludt. Az udvart fölverte a gaz, a házat fölverte a piszok, a kemence ajtaját beszőtte a pók, mert a fiatalasszony véletlenül sem nyitotta ki, hogy meleg ételt főzzön.

Egy nap az ember munkába indult. Mielőtt elindult volna, így szólt a macskához:

- Hallod-e, te macska, azt parancsolom neked, hogy amíg én oda vagyok, minden munkát végezz el. Takarítsd ki a házat, délre főzz meleg ételt, fonj meg egy orsó fonalat, mert ha nem, úgy megverlek, holtodig megemlegeted.

A macska a tűzhely mellett szunyókált, úgy hallgatta az emberi beszédet. Hallgatta a fiatalasszony is, közben a vállát vonogatta, hogy lám, a férjének elment a maradék esze is. Aztán megkérdezte a férjét:

- Kend miért bíz olyasmit a macskára, amit nem tud?

- Tud, nem tud, mindegy - felelte a férje -, ha nem teszi, amit parancsoltam, úgy megverem, három napig moccanni sem bír.

Azzal elment a dolgára.

Az asszony meg nézte, leste a macskát, hogy hozzálát-e a munkához vagy sem. A macska bizony nem mozdult. Rászólt hát szigorúan:

- Végezd el a munkádat, különben megkeserülöd!

Elment ő is. Alkonyodott, mire hazajött. A macska akkor is a tűzhely mellett szunyókált. A szobát nem takarította ki, meleg ételt nem főzött, az orsó fonalat nem fonta meg.

- No - mondta a fiatalasszony a macskának -, ebből baj lesz.

Az is lett. Megjött az ember, körülnézett, látta, hogy a parancsnak nem lett foganatja.

- Most megkapod a magadét - mondta.

Azzal a macskát a felesége hátára rakta, fél kézzel fogta, a másik kezével csépelte. Nyávogott a macska, majd kinyávogta a lelkét. De a fiatalasszony még keservesebben panaszkodott, mert a macska kínjában összevissza karmolta a hátát.

Nohát, hogy a verésnek vége lett, a fiatalasszony hazafutott az anyjához, s elpanaszolta, ami történt.

- Mit tegyek, édesanyám, jaj, mit tegyek? - kérdezte a fiatalasszony.

- Mást nem tehetsz, lányom, hacsak azt nem, hogy a macska helyett elvégzel mindent - mondta az anyja.

A fiatalasszony megfogadta, hogy akármilyen parancsot kap a macska, ő elvégzi. Aztán hazament a nagy fogadalommal.

Reggel csakúgy történt, mint előző nap történt volt. Az ember, mielőtt dolgára indult volna, rászólt a macskára.

- Hallod-e, te macska - mondta neki -, mire megjövök, kitakarítod a szobát meg a konyhát.

- Ki én, édes uram - felelt a fiatalasszony.

- Meleg ételt főzöl délre, hogy legyen mit ennem, mikor megjövök a munkából.

- Főzök, édes uram - mondta a fiatalasszony.

- Fonsz egy orsó fonalat.

- Fonok, édes uram - mondta a fiatalasszony.

- Mert ha nem teszed meg, amit parancsoltam, ma kétszer annyi ideig verlek, mint amennyit tegnap vertelek.

- Nem kerül rá sor, édes uram - mondta a fiatalasszony. Fölkapta a fejét az ember, s odanézett a feleségére.

- Mit karattyolsz? - kérdezte. - Nem vagy te macska.

- Az nem vagyok, de én jobban tudok beszélni vele, mint te, majd megmagyarázom neki, hogy mit hogy kell csinálni.

- Akkor nincs semmi baj - mondta az ember, s elment a dolgára.

Még át sem lépte a küszöböt, a fiatalasszony máris hozzálátott a munkához. Kitakarította a szobát, begyújtott a tűzhelybe, vizet tett a tűzre, krumplit hámozott, tyúkot vágott, megfőzte az ebédet. Mikor az ebéd elkészült, kitakarította a konyhát is. Aztán fonni kezdett.

Delet harangoztak, megjött az ember. Körülnézett, aztán így szólt elismerőn:

- No, ma a macska jó munkát végzett, így legyen ezentúl is, különben jön a macskaverés.

- Így lesz, édes uram - felelt a fiatalasszony.

S azóta boldogságban, békességben élnek mind a hárman.

Az ember, az asszony meg a macska.