Bamba Bálint
Volt egyszer két öreg koldus. A két öreg
koldusnak volt egy iszonyú erős, hatalmas fia. Úgy hívták a
fiút, hogy Bamba Bálint. Felerészt azért hívták így, mert a neve
Bálint volt, felerészt azért, mert bamba volt. Ha se Bálint, se
bamba nem lett volna, Bamba Bálintnak sem nevezték volna.
A két öreg úgy gondolta, eleget koldultak
ők, a fiuk ne kolduljon. Mikor megnőtt, megerősödött, elküldték
a kovácshoz, tanulja meg a kovácsmesterséget. De Bálint nem
akart tanulni. A kovács hazaküldte.
Összetanakodott a két öreg, aztán elküldték
a vargához, tanuljon vargamesterséget. De Bálintnak a
vargamesterség sem tetszett. A varga is hazaküldte.
Megint tanakodott a két öreg, aztán
elküldték a bognárhoz, tanuljon bognármesterséget. Hiába
küldték, a bognármesterséget sem akarta megtanulni.
Most már tízannyit tanakodott a két öreg,
hogy mitévők legyenek a fiukkal. Végül is beszólították a
szobába, s azt mondták neki, ha mesterséget nem akar tanulni,
jöjjön, kolduljon velük.
Csakhogy Bálintnak a kolduláshoz sem volt
kedve.
Elfogyott a két öreg türelme:
- Ha sem dolgozni, sem koldulni nem akarsz,
akkor eredj világgá, próbálj szerencsét.
- Magam is erre gondoltam - felelt Bamba
Bálint; máris föltarisznyázott, elbúcsúzott apjától, anyjától, s
nekivágott az országútnak.
Olyan gyorsan ment, mintha félne, hogy
elkésik. Nem nézett se jobbra, se balra, mintha tudná, hogy hova
megy. Holott nem tudta, hova megy, tehát nem is késhetett el. Ha
nem lett volna Bamba Bálint, nem így tett volna. S ha nem így
tett volna, nem is lett volna Bamba Bálint.
Mire a nap delelőre ért, Bálint megéhezett.
Körülnézett, s megakadt a szeme egy emberen. Odament hozzá,
rászólt:
- Hallja, kend, munkát adjon!
Megijedt az ember, majd szörnyethalt
ijedtében. Gondolta, nem lenne okos dolog ilyen erős legénnyel
ellenkezni. Azt felelte hát:
- Adok munkát, hogyne adnék.
- Előbb ebédet adjon kend, aztán ide azzal
a munkával, hadd egyem meg! - mondta Bamba Bálint.
Az ember megkínálta ebéddel Bálintot, aztán
rámutatott az istálló fedelére, hogy foltozza meg. Nem kérette
magát Bálint, felszökkent az istálló tetejére, s megfoltozta,
ahogy kellett. Munkája fejében kapott egy marék búzát, betette a
zsákba. Azzal megint nekivágott az útnak.
Olyan gyorsan ment, mintha félne, hogy
elkésik. Nem nézett se jobbra, se balra, mintha tudná, hogy hova
megy. Holott nem tudta, hova megy, tehát nem is késhetett el. Ha
nem lett volna Bamba Bálint, nem így tett volna. S ha nem így
tett volna, nem is lett volna Bamba Bálint.
Csak akkor nézett körül nagy hirtelen,
amikor leszállt az este. Körülnézett, hol térhetne nyugovóra.
Meglátott egy házat, azon nyomban bezörgetett:
- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.
- Én vagyok az, Bamba Bálint.
- No, ha te vagy, mit akarsz?
- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.
Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat
bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte,
hogy hova teheti a zsákot a búzával. Mondták, tegye a
kakasülőre. Odatette, lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt,
megmosakodott, felöltözött. Keresi a zsákot a búzával. A zsák
megvan, a búza hiányzik.
Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:
- Hol a búzám?
- Megette a kakas - felelte a gazda.
- Annyi baj legyen - mondta Bálint -, akkor
viszem a kakast.
Hiába tiltakozott a gazda, a kakast nyakon
fogta, benyomta a zsákba, a zsákot a vállára vetette, s
folytatta útját.
Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett,
meglátott egy házat, bezörgetett nagy lármásan.
- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.
- Én vagyok az, Bamba Bálint.
- No, ha te vagy, mit akarsz?
- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.
Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat
bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte,
hogy a kakasa hol aludhat. Mondták, zárja be a disznóólba.
Bálint kivette a zsákból, s betette a disznóólba. Aztán
lefeküdt, elaludt, hajnalban fölkelt, megmosakodott,
felöltözött. Keresi a kakast. Nincs sehol. Csak a tolla volt meg
a disznóól földjén.
Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:
- Hol a kakasom?
- Megette a disznó - felelte a gazda.
- Annyi baj legyen - felelt Bálint
-, akkor viszem a disznót.
Tiltakozott a gazda, tiltakozott a
felesége, még az anyós is tiltakozott. De hiába tiltakoztak,
Bálint azt mondta, vagy a kakas, vagy a disznó. Kakas nem volt,
fogta a disznót, benyomta a zsákba, a zsákot a vállára vetette,
s folytatta útját.
Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett,
meglátott egy házat, bezörgetett az ajtón.
- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.
- Én vagyok az, Bamba Bálint.
- No, ha te vagy, mit akarsz?
- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.
Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat
bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte,
hogy a disznaja hol aludhat. Mondták, hogy kösse be az
istállóba, az ökrök mellé. Bálint kivette a disznót a zsákból, s
bekötötte az istállóba. Aztán lefeküdt, elaludt, hajnalban
fölkelt, megmosakodott, felöltözött. Megy az istállóba, keresi a
disznót. Az istálló földjén feküdt a nyomorult pára. Nem volt
már benne élet.
Bamba Bálint kérdőre vonta a gazdát:
- Hol a disznóm?
- Széttaposta az ökör - felelte a gazda.
- Annyi baj legyen - mondta Bálint -, akkor
viszem az ökröt.
Tiltakozott a gazda, tiltakozott a
felesége, tiltakozott hét gyereke, még a szomszédokat is
áthívták tiltakozni. De hiába tiltakoztak, Bálint azt mondta,
vagy a disznó, vagy az ökör. Disznó nem volt, fogta az ökröt,
hogy benyomja a zsákba. Nem fért be.
- Ha nem férsz be, a te bajod - morgott
Bálint, azzal az ökröt a nyakába akasztotta, s folytatta útját.
Estélig meg sem állt. Akkor körülnézett,
meglátott egy házat, megzörgette az ajtót.
- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.
- Én vagyok az, Bamba Bálint.
- No, ha te vagy, mit akarsz?
- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.
Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat
bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint megkérdezte,
hogy az ökre hol aludhat. Mondták, kösse be az istállóba. Bálint
fogta az ökröt, bevitte az istállóba, bekötötte. Aztán lefeküdt,
elaludt, hajnalban fölkelt, megmosdott, felöltözött. Keresi az
ökröt. Nincs sehol.
Bamba Bálint kérdőre fogta a gazdát:
- Hol az ökröm?
- Kieresztette a lányom - felelte a gazda.
- Annyi baj legyen - mondta Bamba Bálint -,
akkor viszem a lányodat, úgyis nősülni akarok.
Tiltakozott a gazda, tiltakozott a
felesége, tiltakozott az egész család. Még a falut is odahívták
tiltakozni. De hiába tiltakoztak, Bálint azt mondta, vagy az
ökör, vagy a lány. Ökör nem volt, fogta a lányt, benyomta a
zsákba, a zsákot a vállára vetette, s megindult hazafelé.
Estélig meg sem állt, de estélig sem ért
haza. Körülnézett, meglátott egy házat, megzörgette az
ajtót.
- Ki az? - kérdezték az ajtó mögül.
- Én vagyok az, Bamba Bálint.
- No, ha te vagy, mit akarsz?
- Éjszakai szállást - felelt Bamba Bálint.
Beengedték, megkínálták vacsorával, ágyat
bontottak neki. Mielőtt ágyba feküdt volna, Bálint szokása
szerint meg akarta kérdezni, hogy a lányt hova viheti aludni.
Már-már beszédre nyitotta a száját, mikor bejött a szobába a
gazda hét derék fia. Olyan bamba Bálint sem volt, hogy a hét
derék legénynek megmutassa a szép lányt. Meggondolta hát a
dolgot, s csak annyit kérdezett, hogy a zsákját hova tegye.
Mondták, hogy támassza a sarokba.
Bálint úgy tett, ahogy mondták, a sarokba
támasztotta a zsákot, maga ágyba feküdt, s mindjárt elaludt.
A szegény lány nem jól érezte magát a
zsákban. Aludni nem bírt. Ha meg ébren volt, mindene sajgott,
mindene fájt. Nyöszörgött is gyötrelmében. Először félhangosan,
aztán egyre erősebben. Addig-addig, hogy a gazda
meghallotta. Oldalba bökte a feleségét:
- Hallod-e, asszony, nyöszörögnek - mondta.
- Nyöszörögnek hát - felelt az asszony.
- Ugyan bizony ki nyöszöröghet?
- Ha megnézed, megtudod, ha nem nézed, nem
tudod - felelt az asszony, s azzal falnak fordult.
A gazda ment, amerről a nyöszörgést
hallotta. Megtalálta a zsákot, kinyitotta. A szép lány kidugta a
fejét a zsákból, és könyörögni kezdett a gazdának, hogy
mentse meg a bamba legénytől. A gazda megígérte, hogy
megmenti, de csak akkor, ha feleségül megy a legidősebb fiához.
Megegyeztek gyorsan. A gazdának volt egy
rühes kutyája, azt tette a zsákba a szép lány helyett.
Hajnalban Bálint fölkelt, megmosakodott,
felöltözött. Odanéz a sarokba, ott áll a zsák. Megtapogatja,
megemeli. Nem üres. Megköszönte az éjszakai szállást.
Elbúcsúzott a gazdától, s ment, ment, meg sem állt hazáig.
Apja otthon, anyja otthon, nagy örömmel
fogadták Bálintot. Kérdezték, faggatták, hogy ment sora
idegenben, megcsinálta-e a szerencséjét.
- Meg hát! - felelt Bamba Bálint nagy
büszkén. - Olyan szép menyasszonyt hoztam haza, hét vármegyében
sincsen párja.
- Hol van? - kérdezte apja-anyja.
Mutatta Bálint, hogy a zsákban. A két öreg
látni szerette volna a szép menyasszonyt, de Bálint azt mondta,
hívják oda az egész falut, hadd lássa mindenki, milyen szép az ő
menyasszonya.
Úgy is lett, összetrombitálták az egész
falut. Mikor már mindenki összegyűlt, Bálint odaállt a zsák
mellé, és így szólt:
- Most mindjárt meglátjátok, kit veszek én
feleségül.
Nagy ünnepélyesen kioldotta a zsák nyakát.
Abban a pillanatban, hogy a zsák kinyílt, a kutya kiugrott
belőle, s úgy elszaladt, azóta se látták.
A falu népe kacagott, úgy kacagott, rengett
bele az egész határ. Ma is kacagnak, hacsak meg nem unták.