Jaj, de szomorú lesz
ez az ének!
Rétest kellett sütni
Erzsikének.
Ahogy illik, szépen
meg is gyúrja,
a babaasztalkán
ki is nyújtja.

A patyolat tészta
ringott, lengett.
Cirmos a padkáról
ráköhentett:
„Egerem javát már
rég megettem,
ilyent mégse láttam
életemben!”

Tipeg-topog Erzsi
fürge lába,
kifut mákot törni
a konyhába.
Megkéri a Cirmost:
jól vigyázzon,
addig a rétesre
légy ne szálljon!

Amiatt ne légyen
semmi gondja! -
a bölcs rétespásztor
dorombolja.
S hogy ne szálljon légy a
közelébe:
befekszik a rétes
közepébe.

No, cica, ezt bölcsen
kitaláltad,
különb rétespásztor
nincsen nálad!
nagy öröme is lesz
Erzsikének -
szomorúbb is lesz még
ez az ének!

A kis gazdasszony már
jön is éppen,
sodrófát szorongat
a kezében.
A nótádat mindjárt
el is fújja -
ez lesz csak az ének
szomorúja!