- Miért rosszak az emberek? -
kérdezte a kisfiú. Megfordultam, és csodálkozva ránéztem. A
fiú mögöttem állt, és kíváncsian bámult rám. Nem ismertem.
- Honnan veszed, hogy az
emberek rosszak? - mondtam. - Még nagyon kicsi vagy, honnan
veszed?
- Anyukám mondta. - válaszolt
a fiú. - Ő mondta, és neki mindig igaza van.
Elgondolkodtam.
- Vannak rossz emberek, igen.
- mondtam aztán. - De tudod, milyen sok ember él a Földön?
Olyan sok, mint a virágok a réten. Láttál már virágos rétet?
Van ott szép, illatos virág, és van kellemetlen szagú is. Van
ott szúrós, ragadós növény is, és van, melyiknek az érintése
olyan, mint a selyem. Ilyenek az emberek is. De még a szúrós
emberek se rosszak igazán, csak nem mernek jók lenni.
A kisfiú két tenyere közé
fogta két arcát. Mókás volt így, ahogy töprengett szavaimon.
- De hát jónak lenni a világ
legkönnyebb dolga. - mondta. - Vagy mégsem? - gondolkodott el,
majd huncutul elmosolyodott. - A múltkor az új ruhámban
beletapicskoltam a pocsolyába. Csupa víz lett. Tudtam, hogy
nem szabad, de olyan jó volt, ahogy mindenfelé repkedtek a
vízcseppek! Ez a rosszaság?
Felnevettem.
- Nem, ez nem az. Az a
rosszaság, amikor olyat teszel, ami másoknak fájdalmat okoz.
Ha bántod őket. Ha csúnyát mondasz nekik. Ez bizony fáj, és
neked is fáj. És akik rosszat tesznek, nekik is fáj, csak nem
beszélnek róla. De az emberek nem rosszak, csak akkor lesznek
azok, ha nem szeretik őket.
- Nem hiszek neked. - mondta a
fiú. - Te meg akarod védeni a rossz embereket, pedig ők azok
akik nem vigyáznak magukra, és nem akarnak jók lenni. Hiába
vagy felnőtt, nem tudsz semmit az emberekről. Én ha felnövök,
jó leszek, egyszerűen azért, mert jó akarok lenni, és rászólok
magamra, ha rosszaságon töröm a fejem. És tudom, hogy a
ruhámat anyukámnak kellett kimosnia, ezzel gondot okoztam
neki, ezért legközelebb majd nem ugrálok a pocsolyában. De én
tudom, hogy rossz voltam, pedig anyukám nem is mondta. A rossz
emberek pedig nem tudják.
Meglepődve álltam, a fiú pedig
elköszönt tőlem. Előtte még ennyit mondott: - Bácsi, ha
legközelebb egy kisfiú kérdez tőled valamit, mondd azt, hogy
nem tudod a választ.
Azzal elment. Picit haragudtam
erre a kisfiúra, de aztán mire hazaértem, már rájöttem, hogy
igaza volt. Bizony van, hogy a gyerekek okosabbak, mint a
felnőttek.
