EGÉRKÉRDÉS

 

 

Egyszer régen, messzi földön ahonnan csak ritkán jönnek hírek, született egy kisegér. Az egér lassan nőtt, cseperedett, mígnem egyszer csak bátran a mamája elé állt, és feltette a kérdést: - Mama mondd, minek születtem én meg egyáltalán?

A mama öreg volt már ekkor, így nagyot sóhajtott, és levette a szemüvegét. Fárasztotta kicsit a csemete kíváncsisága. Azért persze nem hagyta válasz nélkül a kérdést.

- Hogy jut ilyesmi az eszedbe, kicsim? - csóválta meg a fejét. - Megszülettél, és kész.

- Nem úgy van az, mama. - erősködött a kisegér. - A fák is megnőnek, aztán termést hoznak, és abból megint fa lehet. Ők sohasem tudják megkérdezni, hogy miért ültették őket, de lehet, hogy azért nem kérdezik meg, mert tudják. De én nem tudom, mama. Biztos, hogy csak az a dolgom, hogy egyem a magot, meg a mindenféle jót, aztán a nap végén aludni menjek? Csak ennyi?

A mamaegér felnevetett.

- Csak ennyi? És amikor el kell futni a macska elől? Meg fogat kell mosni? Az semmi?

- Na jó. - duzzogott az egérpalánta. - De úgy érzem, hogy ez még mindig kevés. Mi van utána?

- Miután már úgy mosod a fogad, ahogy senki más, és úgy szaladsz, mint semmilyen más egér sem, akkor már csak egy dolgod van, hogy megtaníts más egereket is egérnek lenni. De csak akkor. Amikor már te nem lehetsz egerebb, annak minden velejárójával együtt.

A kisegér még türelmetlenebb lett.

- És ez mikor jön el, mama?

A mama elmosolyodott.

- Mikor, kedvesem? Amikor egy ilyen csöpp, mint te vagy most eléd áll majd, és megkérdi: “Mondd, minek születtem én meg egyáltalán?”